Először egyedül!

Ma reggel picit későn értünk oda, kivételesen nem 6-kor keltek a srácok, hanem 7-kor,  Roli valamikor átjött hozzánk, és ott visszaaludt még.

Hűvös volt, 15 fok, elő kellett szednem a pufi mellényeket, a kabátomat...

Bementünk, leültünk társasozni a fiúkkal, majd kb. egy óra után mondta Dani, hogy akkor most búcsúzzak el, és menjek ki, de nem menjek el, maradjak ott a közelben. Na, akkor kezdődött a nyafi, nem lepődtem meg. Mondtam Daninak (így becézik az óvónénit), hogy had jöjjenek integetni az ajtóhoz, mondta, hogy rendben. Ott az ajtóban Martin picit nyűglődött, aztán bement egyedül, Roli nem akart elengedni, sírt, és nagyon kapaszkodott a lábamba. Ennyire más a két gyerek, és ennyit számít a korkülönbség, hogy Roli már okosabb, tudja, hogy mi a helyzet, hogy nem érti, amit mondanak neki... Martint nem nagyon izgatja ez. De aztán Dani jött, és húzta ki a kezemből, és mondta nekem, hogy menjek, nem jó, ha sokáig búcsúzkodunk...

Igaza volt, és tudtam is, hogy ezt kell tennem, de mégis, azért nehéz volt picit..... (nem tagadom, vissza kellett fognom magam, hogy nehogy elbőgjem magam én is, sikerült!) OK, hogy ők már két évet jártak közösségbe, meg ismerik a helyzetet, de ez most más.... nagyon más.... Egyik beszoktatásnál sem izgultam annyira, mint most. És kicsit sajnálom is Rolit, hogy neki a három ovis éve úgy telik, hogy 3 év - 3 óvoda. Megszeret egy közösséget, barátai lesznek, aztán el kell jönni onnan, viszonylag hamar...És neki nagyon fontosak a barátok, azt hiszem. És egy év múlva ugyanez lesz, bár, talán nyelvi akadályok nélkül már....

Kimentem.... leültem..... 5 perc múlva Dani kijött, és mondta, hogy minden OK, Martin nem sírt, Roli is csak picit, de már rendben van. Lesett a nagy kő!!! És magamban mosolyogtam, és büszke voltam, hogy milyen ügyesek!

Fél 12-t beszéltünk meg, hogy akkor megyünk vissza (egy másik anyuka is ugyanitt tart a kisfiával, de ő még nem volt ovis). Nagyon örültek, aztán Roli elsírta magát, és kérdezte, hogy most megyünk haza? Kérdeztem tőle, hogy mi a baj...? Erre ő: "Annyira szeretnék itt ebédelni, és itt maradni!" Édesem!!! Kérdezem Martin, hogy ő mit szeretne, erre mondja, hogy ő is....
Közben Dani is odajött, hogy mi a gond, én meg mondtam neki, hogy Roli nagyon szeretne itt ebédelni, meg itt is aludni! Erre nevetett, és mondta, hogy jó, akkor holnap lehet, és hogy az nagyon fontos, hogy ők maguk akarják ezt. Megbeszéltük, hogy holnap reggel akkor még egy picit maradjak velük játszani egy fél órát, aztán ráérek ebéd utánra visszamenni értük.

Elindultunk hazafelé, picit esett az eső, előszedtem az esőkabátokat, nagy szél volt.... Martin: "Anya, nekem ezt nem bírja a szemem! :) Rolinak sem bírta... :)) Még a villamos után is szaladtunk, de nem értük el. Újabban ViliValinak hívják a villamost. És most felváltva jelezhettek, így vita sem volt.

Befalták ebédre a spenótot, meg a maradék csokis piskótát, most szunya van.

Lenne egy program ma délután Szilviékkel egy másik magyar lánynál (mennénk ismerkedni), meglátom, hogy meddig alszanak, odaérünk-e.... Holnap pedig muszáj elmennem Rolinak nadrágot venni, mert szinte az összeset kinőtte. Hízott is, 17 kg felett van, Martin 16, tegnap Cynthiáéknál voltak a fiúk egy kicsit, míg leszaladtam a boltba, Tomi lemérte őket... Ezt is kipróbáltuk, hogy milyen, ha ők vigyáznak rájuk, nem volt gond, nem volt hiszti, jól megvoltak, csak fel akarták falni a fél háztartást, Cynthia hívott is telefonon, hogy mit adjon még nekik... :)) Vacsi előtt!
Nagyon sokat esznek mostanában, Roli is, nem is válogat annyira.

Büszke vagyok rájuk nagyon!