Nyílt nap a Wiener Musikverein-ban

Be volt írva a naptáramba egy program, amire nagyon szerettem volna elmenni... Mikor Julcsiék itt voltak, elsétáltunk a Musikverien-hoz, és ott láttam kiírva a hirdetőtáblára.

 

A Musikverein egy nagyon szép, piros épület a Karlsplatz egyik oldalán. A Bécsi Filharmonikusok, Ausztria leghíresebb, és egyben világhírű zenekarának az otthona tulajdonképp, egy csodaszép, híres koncertterem. Amiről még nevezetes, hogy minden évben innen közvetítik az Újévi Koncertet, amit az egész világon nagyon sokan követnek a TV-ben, és amit mi is már 10 éve nézünk Gáborral minden év január elsején... Ki nem hagynánk, az tuti! :) A nagyterme csodaszép, már csak ezért is szerettem volna menni, hogy élőben láthassam... :)

 

De hát az első iskolás hét után foglalmam nem volt, mi lesz itthon a helyzet, Gábor is utazásból jött vissza, fáradt is volt... Nem nagyon forszíroztam a dolgot.
Aztán vasárnap délelőtt csak nem bírtam ki, megemlítettem Gábornak, hogy lesz ez a nyílt nap... Az ebéd úgy tűnt, hogy hamar kész lesz, így Gábor azt kérdezte tőlem: Miért nem megyünk el együtt? Neki is lenne kedve, a gyerekeknek meg biztos érdekes lehet...

 

Gyorsan megnéztük a neten a pontos info-kat. A jegyeket előre kellett foglalni (amúgy ingyenes rendezvény volt), de azt írták, hogy 13:30 után (14h-kor kezdődtek a programok) szétosztják azokat a foglalt jegyeket, amiket nem vittek el addig.

 

Az ebéd kész lett, megettük, otthon hagytunk csapot-papot, beugrottunk a kocsiba, és oda is értünk. Jóóóóó nagy sor volt.... Gábor beállt a végére, próba, szerencse... Sikerült! Kaptunk 4 jegyet, irány befelé! :))

 

Nagyon szép az épület belül is! Nem is gondolná az ember kívülről, hogy milyen sok terme van... Három nagy, díszes terem van, és lefelé(!) még 3 szint!! Ott is kisebb-nagyobb termek vannak, mindenhol volt program, külön gyerekeknek is, rengeteg gyereket hoztak.

 

Elsőnek rögtön egy gyerekprogrammal kezdtünk: Topolína, az olasz kisegér kalandjai a zongorával. :) Egy bácsi meg egy néni mesélte, zongorával és harsonával... Izgultak a srácok, hogy vajon milyen hangja lehet egy harsonának... Később meg is hallgattuk, a Rózsaszín Párduc zenéjével... :D vicces volt nagyon... Meg még csupa olyan zongoradarab, amit én is játszottam anno... Nagyon helyes mese volt, 20 percig tartott, ideális volt a gyerekeknek. Kis párnákon lehetett ülni a földön, hangulatos volt. Később láttam, hogy ez egy egész sorozat (Topolínával), gyerekkoncertként mennek, 3-6 éves korig ajánlják.

 

Aztán mentünk tovább. Mindehol így volt, fél órás blokkok, 20 perc a műsor, utána 10 perc volt rá, hogy megtaláljuk a következő helyszínt. Szinte minden teremben volt program, volt ahol táncolós volt, valahol csak zenehallgatós.... Közben pedig bejáruk az egész épületet. Én nagyon élveztem! :)

 

 

A nagyterembe is bejutottunk, csodaszép, nagyon klassz akusztikával! Nagyobb volt, mint ahogy a TV-ben érzékeli az ember, valahogy olyan magas, és nagyon díszes. A mennyezete fantaszikusan szép, tele festménnyel... Éppen egy híres osztrák zongoraművész játszott két gyerekkel, 10 és 12 évesek voltak... Nagyon ügyesen játszottak, képzelem, milyen élmény lehetett nekik teltház előtt játszani egy ilyen híres helyen... :) Rolinak is nagyon tetszett, bár néha lefeküdt a székekre, hogy ő most elalszik ettől a zenétől... :) Egy oldalpáholyba tudtunk beülni, ott voltak még szabad helyek...

 

A legnagyobb sikere a hangszereknek volt!
Az alagsorban volt két terem, ahol mindenféle hangszereket lehetett kipróbálni. Zongora, trombita, dobok, vonós hangszerek... A vonósoknál találtunk 2 magyar lányt, ők nagyon ügyesen magyaráztak a fiúknak. Tök jó volt, hogy hoztak ki gyerek-méretű hangszereket is! Édesek voltak a srácok a pici hegedűvel, csellóval, még a bőgő is gyerekméret volt, furcsa volt, hogy olyan pici, bezzeg a húrok...! Nem csodálom, hogy nagy kéz kell hozzá! Nagyon lelkesek voltak a fiúk, alig lehetett őket elcibálni máshova! Mi is kipróbálgattunk Gáborral ezt-azt, Gábornak a trombita egész jól ment, nekem kikészült a karom a csellózástól... Roli is szuper ügyes volt a trombitával, szinte elsőre sikerült neki megfújnia! A zongora is nagy kedvenc volt, de hát az már ismerős nekik... :)

 

 

Nagyon elfáradtak a fiúk, néha untak ezt-azt, de ennek a hangszeres játéknak nagyon örültek! Utána még egy fagyi is lecsúszott, majd siettünk haza, mert Rolinak volt még egy "kis" leckéje... Én ugyan megnéztem, azt gondoltam, ááá, ez gyorsan menni fog majd.... Aha! Egy csomó színeznivaló volt még! Le is vontam a tanulságot rögtön, ezt később nem szabad csinálni! Nekem is bele kell még ebbe rázódnom, azt hiszem... :)