Edzés, kirándulás, takaró, diliház...

Martinon kitört a 3 és fél évesek hiszti-korszaka. De nagyon!! Roli is ilyentájt kezdte, náluk - úgy látszik - ez a 2-3 éves kori dackorszak kimaradt, vagy legalábbis elcsúszott. Most, kb. egy hete Martinnal nem lehet bírni... jut eszembe, pont vasárnap lesz 3 és fél éves, Isten éltessen, TücsökLala!! Idén már vihetünk téged is síelni... :)
Teljesen dilinyó lett, ha nem hisztizik éppen, akkor vihorászik, kiabál, hülyéskedik, egy értelmes szót nem lehet vele váltani, mert vagy nem figyel, vagy röhög, vagy üvölt. Vagy mesét néz, és akkor csönd van. Nehéz elviselni őt sokszor, de kezdek rájönni, hogy ha belehergeli magát egy hisztibe, akkor igazából negyed óra után már nem is tudja, hogy mi van, csak sír, meg csapkodja magát ide-oda, és ha jön az "Anyaaaaa", akkor elég csak odamenni hozzá, hagyni, hogy megöleljen, odabújjon, és 2 perc múlva csönd van. És hiába kérdezem, hogy mi a gond, nem tud mondani semmit. Ez van. Csak kibírjuk valahogy...

Szerdán elvitte Gábor Rolit capoeira-edzésre. Tudjátok, ez a brazil táncos-zenés harcművészet... :) Várta Roli már nagyon, még otthon párszor elvitte magával Gábor, és Roli nagyon szerette, próbálgatta ő is csinálni a dolgokat (fejen állni, a dzsingát, a forgásokat), és a zenéjét is szereti nagyon, sokáig csak ez mehetett az autóban, az "edzős zene". Érdekes zenéje van, amit játszanak-énekelnek a capoeirához, nekem először kicsit furcsa volt, hogy a berimbau viszonylag monoton hangja mellé néha egészen más hangnemben énekelnek, de meg lehet szokni. Az én vájt fülemnek nem stimmel, na.... Jó kis ritmikus zene, megszerettem én is. :)

Szóval.... Találkoztunk az ovinál Gáborral, és míg mi hazamentünk Martinnal (elég vacak, esős idő volt) ők elmentek az edzésre. Én otthon kíváncsian lestem az órát, hogy vajon meddig bírják, mikor érnek haza... 5-től 6-ig volt az edzés, és mikor még fél7-kor sem voltak itthon, sejtettem már, hogy jól sikerült! Martin meg kifejezetten élvezte, hogy egyedül van velem, ő nyomhatta meg a lift gombját, azt a mesét nézte, amit akart, stb...  nem piszkálta senki.  

Mikor a fiúk hazaértek, Gábor nagyon lelkesen mesélte, hogy Roli mennyire élvezte az egészet, nagyot lehetett szaladgálni az elején a tornateremben, nagyon kedves volt a Mester is, igaz, most csak kevés gyerek volt, de nem baj. Roli versenyzett a tőle picit idősebb fiúkkal, rohangáltak, és szépen csinálták a feladatokat is. Gábor azt is mesélte, hogy miután mondta a Mesternek, hogy Roli nem nagyon érti még a németet, a Mester vette a lapot, és ha nem ment a dolog, próbálta kézzel-lábbal, mutogatással elmagyarázni Rolinak, hogy mit is kéne csinálni.... ő aztán tudhatja, milyen is az, mikor nem ért az ember semmit.... :) Persze azért Gábor is segített neki. Vittek edzős ruhát is, lehet venni kell majd Rolinak is olyan fehér nadrágot?? Ha így folytatja... Kell nagyon Rolinak az ilyen fajta mozgás... Nagy volt a boldogság, jövő héten újra menni kell! :)

Csütörtökön kirándulós nap volt az oviban. Úgy volt, hogy egy almafarmra mennek, de a helyszín az utolsó pillanatban visszamondta a dolgot, kénytelen volt az ovi gyorsan valami mást kitalálni, így valamilyen állatkertbe mentek, amiről csak annyit mesélt Roli, hogy nagyot sétáltak, láttak szarvast, meg bébi szarvast is, és hogy az milyen cuki volt (így mondta!!). Meg hogy a gyerekek hogy visítottak, mikor mentek a busszal, és beértek egy alagútba. Szintén fontos volt még a kirándulásban, hogy szinte végig a vonatsínek mellett buszoztak, és három Schnellbahn-t is láttak! Hát igen.... :)

Még jó, hogy reggel volt annyi eszem, hogy Martinnak pakoljak tartalék ruhát a hátizsákjába, mert sajnos szükség volt rá, alaposan bepisilt, most próbálom kiszárítani a gumicsizmáját. Összeségében azt mondták, hogy jó volt.

Én meg eközben itthon délután Lillára vigyáztam őnáluk, míg Cynthia elrobogott a követségre fordításokat hitelesíttetni. Sikerült végül elintézni a papírokat, bár Cynthia kissé nehézkesen indult el otthonról, mert Lilla nem óhajtott elaludni, de végül sikerült, majd jól eljátszottunk kettesben a nagylánnyal, míg anya haza nem ért. Lilla fel van avatva: most először volt úgy otthon, hogy más vigyázott rá. Nekem jutott a megtiszteltetés! :)

Itthon nemrég Roli elkezdett reklamálni, hogy nem elég nagy a takarója, kilóg a lába a végén. Valahol igaza volt, baba takarója volt még mindig... Na, én mentem és kerestem, vettem is, nem is túl olcsón, aztán itthon kiderült, hogy óriási Rolinak, szinte be sem fér az ágyába! Pedig nem egy dunyha!! Az nem elég, hogy a bébi paplan után nincs köztes méret sehol, rögtön a felnőtt méretet lehet megvenni, ez még vastag is lett picit, úgyhogy Roli megkapta Gábor vékony paplanját, ez alatt nem tűnik el az egész gyerek, az új meg megy vendégpaplannak, visszavinni talán nem kéne... Így most már Roli jól be tudja magát bugyolálni. :)

Gábor ma hazautazott Budakeszire, szombaton megy Dunaújvárosba, jönnek ellenőrizni a repülőjét, talán még holnap este visszajön, de lehet, hogy csak vasárnap.... mi meg majd kitalálunk valamit szombatra a srácokkal.