Szombaton a fiúk szülinapi buliba voltak hivatalosak. Nekem volt egy kis éneklésem az itteni Magyar iskola évzáróján azzal a kis kórussal, ami még a télen indult itt Bécsben. Nagyon jól sikerült, lelkes és ügyes volt mindenki. Emiatt a fiúkat Gábor vitte el a buliba, én pedig később csatlakoztam hozzájuk. A 3. kerületbe kellett mennünk, nem voltunk messze az ovitól. Ami érdekes volt, az az, hogy nem ott volt a buli, ahol az ünnepelt lakik, hanem volt a háznak egy ilyen "gemeinschaftsraum"-ja, ami ilyen közösségi terem, vagy klubszoba, vagy mi a csuda... Fenn volt a legfelső szinten (klassz kilátás!), volt külön wc, mosdó, terasz, meg asztal, székekkel, stb.... direkt erre van kitalálva, hogy ott lehet ilyen összejöveteleket tartani. Szerintem jó ötlet, legalább nem az ember saját lakását szedi szét a vendégsereg! :)
Volt tortázás (erről én már lemaradtam), játék, szórakozás a lufikkal, ajándékbontás... Azokkal rohangáltak a gyerekek, meg a héliumos lufikat engedték fel az égbe, az nagyon tetszett nekik! :) Volt egy gyerek-show is, azt egy fiatal srác tartotta a gyerekeknek, sajnos én azt sem láttam. Roliék jól érezték magukat, de iszonyatosan elfáradtak. Én is... abban a szinte üres teremben ahogy az a rengeteg gyerek kiabált... ricsaj, az volt, néha menekültem ki a teraszra, mert azt hittem, megsüketülök!
Délután 2-re kellett menni, 6 óra körül indultunk haza, majd én mentem is tovább, megint hallgatni a kórusokat.
Mi is volt ez?
Most zajlott a Franz Schubert Nemzetközi Kórusverseny, itt Bécsben. Az egyik itteni levelezőlistáról tudtam meg, hogy lesz, és úgy alakult, hogy el tudtam menni picit belehallgatni. Kiderült, hogy magyar induló is van, ráadásul egy nagyon jó kórus jött otthonról, a Kodály Kórusiskola nagyvegyeskara, a Cantate, ifj. Sapszon Feri bácsival. Ő tanított anno még az ELTE-n is, amikor még én odajártam.
Pénteken elvittem a Fiatot Sopronba, olajcserére. Egy éves már ez a kisautó is... Kipróbáltam azt a kis kalapot, amit Gábortól kaptam nemrég, szuper volt! Simán lehet így autózni 120-130-cal, nyitott tetővel! Imádtam! Az autó hamar kész lett, miközben várakoztam, volt időm átgondolni azt a hónapot, amit otthon fogunk majd tölteni Magyarországon. Írtam is sok-sok jegyzetet hozzá... :) Majd siettem vissza, elmentem a fiúkért a T-Centerhez, hazamentünk, én meg mentem versenyt hallgatni, péntek este volt a vegyeskari kategória a KonzertHaus Schubert-termében. Nagyon érdekes volt, voltak nagyon jók, és voltak borzasztó gyengék is... Egy izlandi kórus hozott egy Bach-motettát (Komm, Jesu, komm), amit nem olyan rég mi is elkezdtünk tanulni a Psalteriummal, hááááát....... én a végén már azt sem tudtam, mit csináljak magammal, olyan szörnyű volt! Szegény Bach mester!! A Cantate volt az utolsó az este folyamán, magasan verték az egész mezőnyt, úgy ahogy volt! :)) Találkoztam 1-2 ismerőssel is utána... :)
Majd szombat este ismét mentem hallgatózni, akkor volt a záróeseménye a versenynek, benne a nagydíjas versennyel. 8 kórus kapta meg a lehetőséget, általában a kategóragyőztesek mehetnek még énekelni a Nagydíjért, aki azt megnyeri, az az abszolút győztese a versenynek. Ez is a KonzertHaus-ban volt, csak most a Nagyteremben. Csodaszép, szuper akusztikájú terem, ott volt az összes résztvevő kórus is, mit ne mondjak, buli-hangulat az volt rendesen.... :))
Végighallgattam a kórusokat, aztán nem vártam meg a végét, mert különben éjfélre sem értem volna haza... A koncert második részében játszották még Mozart Koronázási miséjét egy csomó emberrel, kétlem, hogy stílusos lett volna így... :) Kicsit beszélgettem még Gergővel a szünetben (Ménesi Gergő, Patak Zitának, egy volt csoporttársamnak a férje), teljesen véletlen volt, hogy ő is ott volt a kórussal, ő is meglepődött, mikor odamentem hozzá. :)) Jókat nevettem közben, mert időnként a szingapúriak lenyúlták, hogy fotózkodjanak vele, biztos a bajsza tetszett nekik, vagy nem tudom... Állítólag nagyon érdekesnek tartják az európai embereket az ázsiaiak, akkor, ott, pont a Gergőt szúrták ki, mókás volt... :))
Én eljöttem haza, majd ma olvastam az interneten, hogy bejött a sejtésem, hogy ők fognak nyerni! Igen, sikerült nekik, ők kapták a verseny Nagydíját!! Voltak még nagyon jó kórusok, de zeneileg meg sem közelítették azt, amit ez a csapat tudott! Gratulálok nekik itt is!!
Végighallgattam a kórusokat, aztán nem vártam meg a végét, mert különben éjfélre sem értem volna haza... A koncert második részében játszották még Mozart Koronázási miséjét egy csomó emberrel, kétlem, hogy stílusos lett volna így... :) Kicsit beszélgettem még Gergővel a szünetben (Ménesi Gergő, Patak Zitának, egy volt csoporttársamnak a férje), teljesen véletlen volt, hogy ő is ott volt a kórussal, ő is meglepődött, mikor odamentem hozzá. :)) Jókat nevettem közben, mert időnként a szingapúriak lenyúlták, hogy fotózkodjanak vele, biztos a bajsza tetszett nekik, vagy nem tudom... Állítólag nagyon érdekesnek tartják az európai embereket az ázsiaiak, akkor, ott, pont a Gergőt szúrták ki, mókás volt... :))
Én eljöttem haza, majd ma olvastam az interneten, hogy bejött a sejtésem, hogy ők fognak nyerni! Igen, sikerült nekik, ők kapták a verseny Nagydíját!! Voltak még nagyon jó kórusok, de zeneileg meg sem közelítették azt, amit ez a csapat tudott! Gratulálok nekik itt is!!
Arról nem is beszélve, hogy mennyire jó volt kórusokat hallgatni megint, és ott lenni egy ilyen eseményen, amiben nekem is volt részem párszor, és hatalmas élmény volt mindegyik! Még az a darab is előkerült egy svéd nőikar előadásában, amivel még elsős koromban mi is versenyt nyertünk Németországban! Megint kapott egy kis zenét a lelkem, jól esett nagyon... :)) És köszönöm a fiúknak is, hogy elengedtek zenét hallgatni! :)


Jó olvasni a beszámolódat, a zene a véredben van, látom.
VálaszTörléspuszillak anyu