Eltelt 1 év

2011. június 14-e, egy keddi nap, Pünkösd után... Még bennem van az a kép, ahogy üres a lakás Keszin, csak a dobozhegyek vannak a nappaliban... Mikor már minden lenn volt, és én még visszaszaladtam körülnézni... akkor egy percre megálltam, és visszagondoltam az elmúlt 10 évre... Aztán azt gondoltam, hogy vajon mi lesz majd ott, messze innen? Majd jött a következő gondolat: biztos tök jó lesz! 1-2 könnycsepp csak előbújt...

Izgultunk azon, hogy beférjünk a teherautóba, Apu szuper akciója a Syma-s furgonnal, amit kölcsönkaptunk... Végül csak sikerült bepakolni...

Elindult a nagy menet, Zsámbéknál olyan felhőszakadás kapott el, hogy ki sem láttam a kocsiból. 3 óra után megérkeztünk Bécsbe, este 8-ra már fenn volt minden a lakásban. Érdemes visszakeresni, ha van kedvetek, a legelső bejegyzést... :) Vagy akár az első hónap írásait... El sem hiszem, hogy mi volt itt! :)

Éppen ma van 1 éve, hogy ideköltöztünk Bécsbe. 1 év... Sok idő, de mégsem. Olyan gyorsan eltelt, hogy szinte észre sem vettük! Mi is történt ezalatt?

Az első és legfontosabb talán: hogy jól érezzük magunkat! Pont tegnap este mondtam Gábornak, hogy most lesz az első évforduló. Meglepődött, azt mondja: tényleg?? Jééé.... Azt is kérdeztem, hogy örülsz, hogy itt vagyunk? Mondta, hogy igen. :) Nekünk is jó itt. Nekem is.

A gyerekek... rajtuk mindig elámulok, ha megyek az oviba értük. 9 hónapja bedobtuk őket a mélyvízbe, semmit nem tudtak németül. Aggódtam is rendesen, magamban felkészültem a sok sírásra, dührohamokra, de azt kell mondjam, semmi ilyen nem volt. Jó, időnként Roli kiakadt, hogy nincs barátja, hogy hiányoznak az otthoniak, hogy nem tud beszélgetni... Most már értenek mindent és Roli már beszél is, Martin még kevésbbé, de szerintem jövőre nagyon hamar ő is be fogja hozni a bátyját. Sokszor már itthon is németül beszélnek egymással játék közben. Megtanultak egy nyelvet úgy, hogy észre sem vették, és teljesen természetes nekik, hogy értik mindkettőt! Fantasztikus!! Ha  még itt járnak suliba is, ezt már senki nem veheti el tőlük! Én ennek örülök a legjobban, hogy kaptunk egy ilyen lehetőséget, és ezt megadhatjuk nekik.

Az ovit szeretik, most már barátok is vannak szép számmal. :) Roli idén már iskolás lesz... :)
A városi közlekedést is megszokták, bár még mindig őrület-számba megy megnyomni a gombot a villamoson, metrón, a liftnél itthon... Élvezik a rengeteg játszóteret is. Voltunk már sok érdekes helyen is, ők már úgy mondják: menjünk haza Bécsbe.

Gábor... szereti, amit csinál, bár sokszor fáradt nagyon. De van munka, úgy tűnik, lesz később is, a kollegáival is minden rendben. Épp mesélte a múltkor, hogy elmegy az egyik csoportvezető(?) és még ugyan nincs kiírva a pozíció, de gondolt rá, hogy elvállalná... Aztán kiderült, hogy a többi munkatársa is örülne neki, ha ő vezetné a csapatot, már a főnökével is beszélt róla, de még semmi fejlemény nincs ezzel kapcsolatban. Azért én drukkolok neki! Kap fizetésemelést is, annak is nagyon örülünk! :) Tegnap este azt mondta, hogy minden tök jó, csak hiányoznak a barátai, a repülés... Ő nem egy könnyen barátkozó emberke, de hátha talál majd itt is. Vagy jöjjenek a barátok többet látogatóba! :) Szabad a pálya!! :)

Én... Nagyon izgultam, nem akartam eljönni otthonról. De már megszoktam itt, és jó is, nagyon. :)) Ez egy más világ, nagyon sok minden másképp működik, mint otthon, úgy, ahogy nekem tetszik. Nyugalom van, türelem van, odafigyelés (na jó, ez nem mindig)... De még mindig nagyon vágyom haza sokszor, megnyugszom, amikor odaérünk Budakeszi környékére. Ha bármi program adódik otthon, ott van az az érzés, hogy áááhh, ugorjunk haza, csak két óra... Aztán utólag, miközben pakolom ki a ruhakupacokat, jövök rá, hogy jó-jó, de azért ezt nem lehet mindig... :) Itt is jó, meg otthon is. :)
A németet egész jól értem, hála az elmúlt 10 évi közös TV-zésnek Gáborral. Az, hogy beszélni kell, az is alakul szép lassan. Néha már egész jól megy, néha meg nagyon nem akar. De csak bele fogok jönni én is! Majd Rolival tanulom, meg tervezem, hogy beülök ősszel egy tanfolyamra is... Most már muszáj lesz.  

Lassan megismerjük a várost, itt a környéken már egész jól eligazodok. Barátok is vannak már páran, van kihez fordulni, ha valamit nem tudunk. Épp tegnap derült ki, hogy van még egy magyar anyuka az oviban, két tündéri, szöszi ikerlány anyukája, Kati. Úgy örültünk egymásnak!
A lakást szeretjük, egyre jobban be is lakjuk, szépül az is, bár én még mindig vágyom egy picike kertre... De majd, egyszer... Most végre gyönyörködhetek a virágaimban az erkélyen... :)

Az is olyan jó, hogy Cynthiáék itt vannak a házban, jó, hogy tudunk egymásnak segíteni, hogy van kihez fordulni, jókat beszélgetünk, Lillát meg imádom. :) Cyn barátnői - akikkel a Facebook-on szoktunk csevegni - már csak úgy emlegetnek, hogy a húsleveses Zsuzsi. :) Azért, mert amikor Cyn beteg volt, vittem át neki a gyógy-husilevest... :)

Bécs csodaszép és nagyon élhető, helyes város. Majdnem azt írtam, hogy kisváros, pedig dehogyis az!! Csak valahogy kisebbnek tűnnek a távolságok itt, olyan gyorsan be lehet érni a belvárosba, még a túlsó felére is! Ráadásul közel van Pesthez, Budakeszihez! :)
Nem bántam meg, hogy idejöttünk, de az, hogy meddig maradunk, még a jövő zenéje. :))