Roli hazajött!

Tegnap este vendégeim érkeztek Pestről, a kórusból jöttek páran, meghallgattunk egy másik lányzót szintén a pesti kórusból, akinek most volt itt, Bécsben a diplomakoncertje. Martin itthon maradt Tomival, és mikor hazajöttem, Martin a kanapén aludt Tomi mellett, nem volt hajlandó elmenni aludni az ágyába, minden áron meg akart várni, aztán elnyomta az álom.

Másnap, azaz ma, pénetek reggel, a vendégekkel bemenetünk várost nézni, aztán én szaladtam az oviba, mert azt mondták, hogy már korán, 1 óra körül megérkezik a csipet csapat. Aztán jött egy sms, hogy később jönnek, fél 2-kor... Na, drukkoltam, hogy Martint azért ne tegyék le aludni... Odaértem az oviba, erre mondják, hogy késnek még, 2 óra felé jönnek csak.. Nekem meg 3-ra otthon kéne lennem... na, - gondoltam magamban - hogy fog ez így összejönni?? De ez mindegy volt... Martint meg csak letették aludni ebéd után, délelőtt nagy pancsolás volt a kertben...

Egy idő után már nem bírtam benn ücsörögni, kimentem, és pár perc múlva befordult egy nagy fehér busz a sarkon... Majd leszállt egy hátizsákos, fejkendős, napsütötte kisfiú, egy csodaszép álarccal a feje tetején, és látom, hogy görbül a szája lefelé.... Megyek oda hozzá, erre ő a nyakamba borul és zokog... Kérdezem, hogy mi baj? Ő meg csak azt hajtogatta, hogy úgy hiányoztunk neki!! :) Pici drágaságom, nem tudott mit kezdeni az érzéseivel, így jött ki belőle az öröm, hogy megint láthat! Jöttek oda az óvónénik is, Dani-nak is a nyakába borult, és sírt, hogy olyan jó, hogy megint látja őket... Itt már én sem bírtam tovább, akkor már együtt sírtam vele én is... Próbáltam őt kizökkenteni, de nem ment sehogy... Akkor észbe kapott, hogy hol a Martin? Bementünk az oviba a csomaggal, én mondtam Rolinak, hogy Martin még alszik, erre elindult, hogy most azonnal látni akarja... Akkor Sandra mondta, hogy elmegy és felkelti (nem volt baj, akkor már másfél órája aludtak). Martin jött a folyosón, Roli odament, megölelte, és ott sírt a vállán, el sem akarta engedni, Martin meg azt sem tudta, hogy most mi van... :)) Nagy sokára nyugodott meg, elég nehezen. Gábor is hívott, hogy mi újság, meséltem neki, hogy Roli annyira kész van, hogy csak sír-sír... na, akkor ő is lerohant hozzánk, Roli meglátta Apát, akkor újból kitört belőle a zokogás... Aztán mondott ilyeneket, hogy azt hitte, hogy ott maradnak, és sosem lát minket többé, meg hogy hiányzott neki az esti mese, mert ott nem volt, és hogy tudta, hogy a Martinnak én mesélek itthon...

Aztán jöttek az izgalmasabb dolgok is, klassz játszótér volt, nagy medence, ahol sokat pancsoltak, voltak kirándulni is... Állítólag rengeteget ettek a gyerekek, Roli mesélte, hogy volt olyan, hogy csak ő ehetett nutellás kenyeret, mert ő megette a rendes szendvicset is előtte, a többiek meg nem, és akkor ők nem kaptak... Csak ér valamit ezek szerint a küzdés, hogy mit, mikor eszünk, és hogyan... Még disco is volt, az volt a lényeg...!! :))  A kedvenc zenéi is voltak, nagyon boldog volt tőle! (Nem is tudom, kire ütött ez a gyerek...)

Majd Gábor beszélt az óvónénikkel, és az mesélték, hogy Roli szuper ügyes volt, teljesen önállóan csinált mindent, és hogy klasszul beszélt németül, semmi gond nem volt.
Új szerelem a láthatáron... :) Karolinka a kedvenc barátnő, mesélték, hogy csak szerelmespárnak hívták őket, puszik, ölelések folyamatosan, kézenfogva rohantak mindenhova, Roli Karolinkát kereste, Karo meg a Rolit állandóan, sőt még együtt is aludtak! :) Karo-ért is épp akkor jött az apukája, mondta is Rolinak viccesen, hogy na, csak óvatosan! :)) Helyes szöszi, mosolygós kislány, de azért még mindig Alida az első... Mi lesz ebből?? :)

Nem veszett el semmije, alig vett fel ruhát... a bőrönd tartalmának több, mint a fele tisztán jött vissza! :) Nem égett le, néhány lila folt az van, de nem vészes. Majd, ha nyár végén visszajövünk, kapok majd fotókat is...
Megkapta a levelemet is, és nekünk is érkezett csütörtökön egy rajz egy aláírással, meg pár sor az óvónéniktől... Akkor is majdnem sírtam, mikor kivettem a postaládából, nagyon megható volt, az első, igazi levél tőle... :))  Borzasztó, hogy újabban minden ilyen apróságon képes vagyok pityeregni...

Ügyes, nagyfiú már ez a Roli, de most nagyon kis picurkának tűnt megint... :) Az esti mesénél is nagyon bújt, babrálta a hajamat...  Jó volt megint magamhoz szorítani őt...

Gábor elment a hétvégére a barátaihoz, Mosonmagyaróvárnál vannak a Dunánál, én holnap pakolok délelőtt, remélem, Tomi segítségével a bicikliket is fel tudom majd tenni, aztán irány Budakeszi!