Helyzetjelentés Budakesziről

5. napja vagyunk itt, és már annyi minden történt...

A szombati pakolás Bécsben kissé kényelmesre sikerült, délután 3/4 5-kor sikerült elindulni a fiúkkal, Tominak itt is, utólag is nagyon köszönöm a sok segítséget meg a pizzát! :) De jobb volt így utazni a hőségben, mert az autó már hátulról kapta a napot, így egész elviselhető volt az út a klímás autóban.

Vasárnap nekem egész nap próba volt, ez már összekari próba volt a Brahms Requiemre készülve. A Vakok Intézetében voltunk, a Nádor teremben. Gyönyörű szép hely, de olyan meleg volt, hogy őrület. Hiába voltak nyitva az ablakok, hiába volt kereszthuzat (mi kaptunk belőle, jó helyen ült a szoprán), még így is folyt végig az izzadság a lábamon, mikor álltunk a végén, brrrr...... Ez a vasárnapi próba elég vacak volt, úgy elment tőle a hangom, hogy kezdtem kétségbe esni, hogy ki fogom-e így bírni a másnapot meg a koncertet... Csigalassú tempók, a fél kórus bújta a kottát ezerrel... ki is voltunk akadva rendesen...
Majd másnap jött a megváltás. Hétfő este a koncert karmesterével próbáltunk, és hát.... húúúú.... Fantasztikus volt ez az ember, amit csinált!!! Jófej is volt nagyon, bár a próba végére már mindenki fáradt volt, ő is, na, akkor megmutatta, hogy tud ő szigorú is lenni, de nagyon! Olyan zenét csinált, hogy bizseregtem rendesen! Pedig az nálam ritka, nagyon maximalista bírok lenni, ha zenéről van szó. De itt olyan dinamikák voltak, hogy imádtam az egészet, és vigyorogtam, mint a tejbetök. :)) Kezdtünk megnyugodni, hogy nem lesz itt baj...

Kedden ebédeltem egyet Ágival, majd miután elhoztam az autót a szervízből, irány a MüPa! Itt volt a koncert. A meleg miatt nem aggódtunk, sőt... klimatizálva van az egész, volt, aki inkább fázott. A zenekar ilyen konzis korú lehetett, de nagyon sokan voltak! A főpróba alatt (ez volt az egyetlen zenekaros próba, közvetlenül a koncert előtt) nem voltak a helyzet magaslatán, időnként eléggé össze-vissza fújtak, meg egyebek... de estére összeszedték magukat.

Teltház volt, és nagyon szépen sikerült, beleadtunk apait-anyait, de hulla fáradt voltam a végére. Pedig nem szoktam, bírom a gyűrődést nagyon ilyen szempontból, de ez a darab annyira igénybe veszi az embert! Néha azt gondoltam, hogy ez a Brahms bácsi nem volt teljesen ép, mikor ezt írta... Hét tételen keresztül semmi szünet nincs a kórusnak! Néha picit bele is haltam a darabba, voltak nagyon szép pillanatok...
Az utolsó tételnél valaki elájult mögöttünk, de szerencsére nem lett nagy baj, ha jól tudom, nem láttam semmit, mert ugye nem lehet ott elkezdeni forgolódni, csak egy nagy puffanás történt ott mögöttünk. Mikor jöttünk le a színpadról, már rögtön ott volt az orvos, hogy segítsen, úgy bírom, hogy ez egy annyira profi hely!
Na, nem ragozom tovább, nagy élmény volt!! :))

 

A fiúk meg úszótáborban vannak itt Keszin, és nagyon élvezik! Reggel 9-re viszem őket ide pár utcányira, akkor délelőtt van program (eddig kézműveskedés volt, meg Vadaspark), majd ebédelnek, utána pihi, és délután mennek a közeli uszodába úszni tanulni.
Nagyon ügyesek, bátrak, Martin is, állítólag már simán lemegy a víz alá, bátor, nem fél, csinálja szépen a dolgokat. Rolinak is kezd visszajönni az, amit tanult egy éve. Együtt vannak a barátokkal, tábor után nem is nagyon akarnak elszakadni egymástól. Hétfőn, mikor mentünk értük, sétáltunk a parkoló felé, Roli és Alida előttünk sétáltak kézenfogva. :) Nagyon szeretik egymást, érdekes, hogy Ali nem is a lányokkal van, hanem inkább Rolival. :) Cukik!

Csak ez a hőség csillapodna egy picit, mert ez már tényleg nem normális...