Egy szuper vasárnap a Duna mentén

Szilvi barátnőmmel - akivel itt ismerkedtem meg Bécsben, ő Noah anyukája - már régóta beszélgetünk a telkükről. Nagyon sokat mesélt már róla, és az is szóba került, hogy egyszer megnézhetnénk mi is. Azt is régóta terveztük, hogy össze kéne jönni családilag, hogy a férjek is megismerjék egymást picit...

Múlt vasárnap úgy alakult, hogy nekünk sem volt programunk, ők meg kinn voltak a telken. Így sikerült összehozni a találkát, és mi, némi szerelés után felkerekedtünk, és 3/4 óra kocsikázás után egy gyönyörű helyre értünk. ITT voltunk pontosan... A Dunának egy csodaszép, nyugis holt ága Bécstől észak-nyugatra, ahogy Szilvi mondta, ez az itteni Duna-kanyar. Tiszta zöld az egész, és hatalmas nyugalom van mindenhol. Amúgy meg tömegközlekedéssel is könnyen elérhető, ide is kijön az S-Bahn, amit a múltkor ki is próbáltunk Gáborral (egy papírt mentünk intézni, és ez volt a leggyorsabb odáig), szuper volt, gyors, csendes, és egész messze kimegy Bécsből.
Közben útba esett Klosterneuburg is, nagyon aranyos kisváros Bécs szomszédságában, egy gyönyörű várral, templommal, helyes, osztrákos városközponttal, kedvem lett volna megállni picit, de időre mentünk, úgyhogy talán majd legközelebb. Itt már nagyon dimbes-dombos és zöld volt minden.

A házikó is valami tüneményes volt, a Duna közelsége miatt cölöpökön áll, tiszta fából van az egész. Mögötte nagy, füves kert, hangulatos terasszal, tűzrakó hellyel...

Szilvi és Christian paprikás krumplival vártak, bográcsban készült, mikor odaértünk, már rotyogott a hagyma. Segítettünk a készítésben, közben a fiúk pikk-pakk megszabadultak a ruhájuktól. Nagyon meleg volt, és csábítóan álldogált a kertben egy hatalmas medence is. Nem tudtuk őket visszatartani a 17 fokos víztől, csak volt egy-két csobbanás, meg is lett az eredménye: Roil taknyos, most már én is. Na, de nem is ez a lényeg... :)

Ráöntöttük a krumplit a hagymára, és rábíztuk a fiúkra... pár perc múlva Szilvi nézi, kavarja, égett darabkák úsznak a lében!! Valahogy sikerült pár darab krumplinak leégnie a bogrács alján. Szegény Szilvi frászt kapott, hogy most mi lesz, hogy ezt így nem lehet megenni.... végül megmentettük! Leöntöttük a levét, átszűrtük, kiválogattuk egyenként a krumplikat, majd némi tuningolás után (fokhagyma, gulyáskrém, pirosarany, paradicsom, egyebek...) visszaöntöttük a lét a krumplira. És láss csodát: isteni finom, sűrű, kolbászos (kissé édeskés) paprikás krumpli lett belőle!! Nagyon finom volt!! Előtte, levesként gazpacho-t ettünk, Chris csinálta, ez a spanyol, hideg paradicsomleves, ez is fenomenális volt!! Miközben ment a főzőcske, a gyerekek küzdöttek a medencével, közben Martin időnként kézen fogta Chris-t, és a locsoló alatt rohangáltak együtt. :) Édes volt, mert nem volt hajlandó Chris-szel németül beszélni. Mondjuk Chris is sokat ért magyarul, mi meg mondtuk Martinnak, hogy németül jobban tud, de nem. Ő csak mondta magyarul a magáét... :) Később Lorenz, a legkisebb királyfi is felébredt, és csatlakozott a társasághoz. Nyáron lesz 1 éves. Jól elvolt a pokrócon, miközben Gábor ott szundított mellette. :)

A fiúk szuperül eljátszottak, nagy volt a barátság, bár egy-két harc is akadt azért... :)

A vízezés, pancsolás uralta a délutánt.. :) Szerencsénk volt az idővel, nagyon meleg volt...

A késői ebéd után elmentünk sétálni picit. Chris lement a partra horgászni, először őt néztük meg. A gyerekeket nagyon izgatta a téma, én meg a tájban gyönyörködtem... Nézzétek! Olyan szép, nem? :)

Majd elsétáltunk abba az öbölbe, ahol lehet jókat enni-inni, van trambulin, és egy olyan része a holt ágnak, ahol nagyon pici a víz, a gyerekek is simán tudnak pancsolni benne (az egyik korábbi képen látszik is, a pancsolóson). Közben érdekes házakat láttunk. Csupa faház, van nagyon régi, az egyik kissé el is volt ferdülve, és vannak új, modern vonalú házak is, de ezek is fából... vagy legalább is faburkolata van, hogy igazodjon a környékhez. Nagyon csinosak voltak!  Állítólag nagyon nehéz itt házhoz jutni, sokszor öröklődik, ha pedig van eladó, akkor nagyon drágák. Azért egyiket-másikat elfogadnám... :)

Fantasztikusan jól sikerült délután volt, késő este értünk haza, a fiúk 5 perc után elaludtak a kocsiban hazafelé. Sajnos menni kellett, másnap Gábornak korán kellett kelnie. A nap csúcspontja akkor is a megmentett paprikás krumpli volt!! :)) Talán nem is ettem még ilyen jót... :)

Köszi, Szilvi, remélem ismételünk majd valamikor! :)