Jó is, rossz is....

Na, ma történt mindenféle. Zajlik az élet.

Elöször is, a fiúkat nem érdekli, hogy hétvége van, ma is Roli már 6-kor megjelent. Persze, csöndben lenni azt nem tud, azonnal foglalkozni kell vele. Mindegy... előbb-utóbb én is összeszedtem magam, mentem a boltba ebédnek valót venni, meg betárazni hétfő reggelig, azért fura ez még, hogy számolni kell azzal, hogy vasárnap nem tudok csak úgy kiugrani a boltba, ha kéne valami. Mikor visszaértem, Gábor már javában szerelt, és közben próbálta fegyelmezni a fiúkat, akik ezt nagyon nem akarták. Elhatároztuk, hogy ma legalább a lámpák felkerülnek a helyükre, meg a falióra.
A fiúk függönyét is feltettük a múltkor, arról meg kiderült, hogy valamit elszámoltak, a sötétítő egyik fele nem lett elég széles, így visszavittük az üzletbe, hozzávarrnak még egy darabot, most megint ideiglenes függöny van a fiúknál. Majd ha teljesen kész lesz, mutatok képet arról is.

Én elkezdtem főzni, közben próbáltam segíteni Gábornak 1-2 porszívózással a fúrásoknál. Siettem, mert volt egy program, amire szerettem volna elmenni. Az ebéd kész lett, finom lett (most nem toltam el, mint a múltkor az őszibarackos pulykát), és én is elindulhattam, bízva abban, hogy közben a család nagyot fog aludni.

A Stephansdom-ba mentem, én azt hittem, koncertre, de kiderült, hogy nem az lesz. Ami miatt mentem, az egy kórus volt, egy férfikar, a Szent Efrém Kórus, akikről mostanában nagyon jókat olvastam, és kíváncsi voltam, hogy milyenek élőben. Végre zenét hallgathatok megint! :)
Épp itt énekeltek ma Bécsben, de nem koncertet adtak, hanem egy ünnepi mise keretében énekeltek. Ma volt ugyanis a bécsi magyarok Szent István Ünnepe, ez alkalomból dugig volt a templom magyarokkal! Jöttek mindenhonnan Magyarországról, én már a csak a kórus miatt is végighallgattam a misét, nagyon szépen, profin énekeltek! Megint megállapítottam, hogy milyen más egy katolikus mise, mint egy református istentisztelet.... Kedvenc karnagyom, János is többször eszembe jutott, mikor mesélte próbákon a hókusz-pókuszt.... :)) Aztán volt, hogy elérzékenyültem, mert olyan dallamot hallottam, ami Bólyról volt ismerős.... A Himnuszt meg képtelen voltam elénekelni a könnyeim miatt.... hátborzongató, mikor ennyi magyar külföldön ilyen erővel énekel... aztán kizökkentett pár meglepő akkord a kíséretben, gondoltam, kéne hozni a kántornak egy rendes Himnusz-kottát....

Vége lett, szép volt, siettem haza. Nem aludtak. Senki. Gábor már majdnem (szó szerint) falra mászott a fiúktól, nem hagyták békén, de lámpák szépen egymás után kerültek fel a plafonokra, már csak egy van hátra! Meg még lesz pár, ha megvesszük őket.....

A csillaglámpával (ami a nappaliban volt, most is odakerült) piszkosul megszenvedtünk, nagyon nehezen akart a helyére kerülni. Mikor az is összejött, mondta Gábor, hogy akkor még végül tegyük fel az órát a falra, és akkor mára ennyi elég lesz.

Itt jött a mélypont.... Szépen kicsomagoltuk, kimértük a helyét, kifúrtuk a lyukat, örömmel láttuk, hogy a külső főfal mégsem beton, hanem tégla... Óra felakasztva, összerakva, gyönyörködtünk, hogy milyen szép, már ott lógott vagy 20 perce, épp kezdtünk összepakolni, mikor az a gyönyörű Hermle óra, a drága nagymamám  és apukámék nászajándéka, ami mindig az álmom volt, egy ilyen szép, bimmbammolós falióra (kiskorom óta mindig volt bimmbammolós falióránk), ami 10 évig ott lógott a falon, és semmi baj nem volt vele, egyszer csak fogta magát és leröpült a falról. ;(((
Széttört a doboza, az ingája, az egyik súly is megsérült, úgy tűnik valami a szerkezetben is... A doboz üvege viszont nem tört el. Fogalmunk sincs mi történhetett, a doboz farésze tört szét, de hogy mitől??? Én csak álltam, a következő percben meg bőgve szedtem össze a darabjait....  Gábornak meg azóta is olyan rossz kedve van, nem érti, hogy mi történt. Most nem tudjuk, mi legyen, vigyük vissza oda, ahonnan vették (nem tudom, hogy az örökgarancia mire érvényes), vagy keressük itt Bécsben egy órásmestert, vagy egy olyan helyet, ahol foglalkoznak ilyennel...? Apu, ha tudsz valami okosat, mondd!!! Képzelem, most mit gondolsz...
Totál el vagyunk keseredve..... Imádjuk ezt az órát (más megijedt a hangjától, pedig olyan szép halkan üt), és nagyon remélem, hogy hamarosan itt lóg megint a falon, és reggel hallgathatom félálomban, hogy épp hányat üt.....

Közben az idő is lehűlt, esik, és megint 15 fok van.....