Vasárnap meglátogattuk Noah-ékat. Elautóztunk a 22. kerületbe, ők ott laknak, a Duna túloldalán. Nagyon helyes városrész volt, sok-sok családi házzal, tetszett! :)
Noah már nagyon várta Roliékat. Rögtön beszabadultak a gyerekszobába, célba lőttek, repülőztek, csúszdáztak (Noah-nak ilyen csúszdás-kuckós ágya van), bunkit építettek, piszkálták Martint... Nagyon összetartó volt a 2 nagyfiú! Martin sokszor elvonult, és egyedül játszott, így legalább békén hagyták. Vagy nem.
Mi közben Szilvivel nagyot beszélgettük, szórakoztattuk a 6 hónapos Lorenz babát, Szilvi közben gulyáslevest főzőtt (ami istenien sikerült!!), meg sütit sütött. A fő téma az iskolába beíratás volt, nem lesz egyszerű bejuttatni a srácokat oda, ahova szeretnénk... Ők is egy hasonló tipusú iskolát néztek ki.
Aztán hazajött Szilvi férje is, Christian, vele is képes voltam beszélni pár szót (Ő echte osztrák).... Nagyon kedves, szimpatikus volt, most találkoztunk először.
Majd mikor a fiúk kezdtek kidőlni, és már mindenféle lököttséget találtak ki, meg rohangáltak, leültettük picit őket a TV elé. hogy pihizzenek picit. Martin ekkor már nem bírta a gyűrődést, nagyon elfáradt, csak bújt az ölembe, hogy menjünk haza.
Természetesen a hazafelé vezető negyed órás úton totál bealudt mindenki, alig bírtam őket felébreszteni, majd Martin azt a pár métert a kocsitól a házig sírva tette meg, szerintem azt sem tudta hol van.
Éjjel nem is keltek fel egyszer sem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése