Beiratkoztunk

Pénteken megtörtént az esemény: Rolit beirattuk az iskolába.
Te jó ég... mindjárt iskolás lesz, pedig még csak most született nemrég!!

Nagyon kedves, aranyos volt mindenki. Reggel fél 9-re mentünk, előtte még Martint elvitte Gábor az oviba, és mi ott találkoztunk vele az iskolánál. Felmentünk az emeletre, ott ki kellett tölteni pár papírt, majd jött két kedves tanítónéni, és elvitték a gyerekeket (köztük Rolit is) egy kis tesztelésre.

Mi ezalatt bementünk az igazgatónőhöz, és "lepapíroztuk" a dolgokat. Próbáltunk sokat beszélgetni vele, rákérdezni dolgokra.

Sajnos az a helyzet a bécsi iskolákkal, hogy szinte kizárólag az számít, hogy mennyire laksz közel ahhoz az iskolához, ahova szeretnéd, ha járna a gyereked. Ez a suli, amit mi kinéztünk, a Campus Monte Laa (link ITT), egy ún. ganztagsschule, tehát egésznapos iskola. Itt nem csak délelőtt van oktatás, hanem néha délután is, és nagyon sokféle szabadidős elfoglaltság van, sport, zene, meg még sok érdekes dolog. Ez nem egyenlő azzal, ami otthon van, hogy suli+napközi. Itt olyan nincs. Normál iskolában kb. délig van tanítás, után haza, vagy be lehet adni a gyerekeket délutánra Hortba, ami egy közeli oviban van, és ez tulajdonképpen délutáni gyerekmegőrzés. Ja, és persze fizetős, és nem is biztos, hogy kapsz helyet. Így az egésznapos iskola egyre népszerűbb Bécsben, csak még nagyon kevés van belőlük.

Ez az iskola még nagyon új, és jó is, állítólag. Gyönyörű szép, modern, hatalmas. És persze túljelentkezés van, nem túl nagy, mint Szilvi barátnőm nemrég kiderítette nekem (olyan aranyos volt, hogy felhívta nekem a sulit, mert ehhez az én német tudásom kevés még). Na most, ha túljelentkezés van, akkor itt ami számít: a szülőknek az, hogy dolgoznak (én papíron igen, és nem vagyok itt GYES-en), és a másik, hogy közel (minél közelebb) lakjon a gyerek. Nincsenek körzetek, bárhova be lehet iratkozni, de így nem is érdemes a kerületen kívül próbálkozni. Ez a suli nincs tőlünk messze, kocsival 5-10 perc maximum, tömegközlekedve mondjuk fél óra, de mégis úgy tűnik, hogy már kívül esünk a "körzetükön". Ezt mondták.

A honlapról kiderítettük, hogy van most ilyen "magyar nyelv projekt" a suliban, ami azt jelenti, hogy a szomszédos országok nyelvét próbálják tanítani egy kicsit a gyerekeknek. Persze ezt is szóba hoztuk, hátha számít... meg azt is, hogy én zenével foglalkozok, mert van ebben a suliban helyben zeneiskola! Na, erre felcsillant az igazgatónő szeme, fel is írta külön Roli papírjára.... hátha számít! Kérdezte, hogy milyen hangszeren játszom...

Majd Gábor rákérdezett arra, hogy mi van akkor, ha a gyerkőcöt (és egyikünket vele együtt) átjelentjük egy közelebbi lakcímre... Kényes kérdés, de sokan csinálják, azt hallottuk. Erre az igazgatónő azt mondta, hogy háááát...... ha gyorsan be tudnánk vinni a papírt róla, akkor még be tudná írni utólag, az utolsó beiratkozós napon voltunk, akkorra kaptunk időpontot. Rajta vagyunk az ügyön, de még semmi fejlemény, azért nem olyan egyszerű csak úgy találni valakit, aki hajlandó ilyenre. Közben azt is megtudtuk, hogy nem is az iskola dönti el, hogy kit vesz fel, hanem valami hivatal, ott osztják el a helyeket.... Na, szép. Mondtam Gábornak, hogy talán egy telefont, vagy egy találkozót megér, ha hazajön Amstettenből, megpróbáljuk ezt is. Ha ez sem segít, akkor reménykedünk.

Rolival a teszten minden rendben volt, egyedül a rajzolás nem ment neki. De mit csináljak, nem szeret rajzolni. Próbálok vele rajzolgatni, de nem nagyon akar. Inkább betűket írogat a füzetébe, másolja azt, amit én előírok neki. Ez is jobb, mint a semmi, nem? Amúgy nagyon tetszett neki az iskola, Gábor is nagyon szeretné, ha ide járna.

Márciusban derül ki, hogy igen vagy nem. Ha nem sikerült, akkor valószínűleg kiadnak egy helyet neki a legközelebbi iskolában. Van annak is előnye, hogy csak pár utcasarkot kell sétálni, de akkor délben már Roli itthon van, és nem tudom, hogy akkor én mit fogok majd dolgozni, mert a délelőtti 3-4 óra nem túl sok idő...  Drukkoljatok!!

Hétvégén otthon voltam énekelni megint, jó volt találkozni a kórussal, úgy hiányoznak! Olyan szépen szól ez a csapat... Azon vagyok, hogy találjak itt is egy jó csapatot. Most, az a kis kórus, ami indult itt Bécsben, alakulgat, a múlt heti próba nagyon jól sikerült. Viszont nagyon vágyom arra, hogy bekerüljek egy félprofi-profi kórusba, és kiderült, hogy van is kapcsolat Bécs egy legjobb koncertkórusa felé! Háááát..... :) Annyira jó lenne! Főleg, ha még fizetnek is érte!

Közben a fiúk itthon nem csináltak semmi különöset. Szombaton elmentek mászkálni, IKEA-ban ebédelni, és vettek új alkatrészt a versenyautópályához. Vasárnap meg nagyon várták, hogy mikor érek már haza. :) Helyesek voltak, ahogy álltak az ajtóban mindhárman, mikor hazaértem, be sem tudtam menni, mert elállták az ajtót! :-)) Utána csak meséltek, meséltek.... Martint nem lehet leállítani ilyenkor, annyira cuki volt, megállt előttem, és azzal a tipikus Martin-pofival mondta, mondta, mondta.... Csak néztem és mosolyogtam. Jó volt hazajönni hozzájuk.

Ma nem vittem őket oviba, elmentünk Cynthiáék gyerekorvosához. Kicsit még meg vannak fázva a fiúk (pici nátha, köhögés), és együtt akartunk menni, mert Lilla is beteg. De ők közben kikötöttek az ügyeleten késő este, így mi ma mentünk egyedül. Nincs még itt gyerekorvosunk, eddig egyszer voltak komolyabban betegek, akkor Gábor vitte őket a közeli gyerekkórházba az ügyeletre, ami szuper volt!
Picit messze van ez a gyerekorvos, meg a doki néni nagyon nem az én stílusom, de mindegy. Lényeg, hogy legyen valaki, akivel szót is értek, ez a néni magyar orvos. De kicsit fura volt... rögtön azzal kezdte, hogy ezeknek a fiúknak nem jó a csontozatuk, mert nem kéne hogy pocakosak legyenek, meg valószínű vérszegények is.... na ja..... én vadul bólogattam, meg mosolyogtam, közben meg gondoltam magamban mindenfélét. Nem tudom, hogy maradunk-e, negyedévente lehet váltani orvost, lehet, hogy megnézek majd mást is... Nem tetszett, hogy le akarta állítani állandóan Rolit, aki beszélgetni akart vele. Meg nem is nagyon foglalkozott a gyerekekkel, Martinhoz nem is szólt egy szót sem, Rolihoz is csak azért, mert muszáj volt neki válaszolni, nem hagyta magát a drágám... :) Nem lehet őt csak úgy lerázni! A megfázásra kaptak gyógyszert, meg orrcseppet, én kiváltottam, de ennek a szirupnak enyhén szólva gusztustalan állaga van, nem tudom, mi lehet ez... A fiúk bevették, azt mondták nincs rossz íze. Nem baj, beszedjük, aztán meglátom, hogy használ-e vagy sem.