Az elmúlt hétvégét ismét Budakeszin töltöttük, éppen Gábor-nap volt, emiatt is mentünk, meg még más köszöntésekkel is adósak voltunk.
Szombaton Budakeszin tartottunk családi összejövetelt, jöttek a dédimamák, meg Tamásék is, Bazsival, Borikával... nagy volt a gyerekzsivaj, 4 gyerek az már mennyiség, Orsi, gondoltam rátok sűrűn! :))
Vasárnap Apukám öccséékhez, Zozóékhoz voltunk hivatalosak ebédre, Nagypapám is meglepett minket, hogy feljött Bólyról Pestre! Ebéd után Roli fogta magát és önként elvonult aludni, 3 órát szunyált a drágám, ezalatt Martin vígan elvolt a kertben a lányokkal: Ágival és az unokatesómmal, Zsófival. Fotózással hülyéskedtünk, rengeteg jó kép készült megint. :-)
Este Gábor hazautazott Bécsbe, mi még maradtunk keddig. Hétfőn nekem volt pár intéznivaló a városban, délután kicsit sétáltunk a faluban (bocsánat, városban, nekem még mindig falu Budakeszi) beugrottunk látogatóba a bölcsibe Keszin, Martin nagyon meg volt szeppenve, bújt nagyon hozzám, hogy most akkor mi lesz, pedig Jutka (az egyik gondozónénije) nagyon örült neki! Persze nem hagytam ki a hétfő esti kóruspróbát sem! :)
A keddi hazautazás egy picit morcosan sikerült. Még indulás előtt muszáj volt rendezni az otthoni telefonszámlát, ezért elszaladtunk a budaörsi Tesco-ba. A két gyerekkel majdnem 3/4 órát vártam a T-Pontban, leülni nem lehetett, ott bénáztak az ügyintézők valamivel, senkit nem érdekelt, hogy a két gyerek már szétszedi az üzletet. Kicsit sem voltam ideges.... Ezek után az autópályán hozta rám a frászt egy őrült Mercis, majdnem nekem jött, és még neki állt feljebb!! Majd a fiúkkal is összevesztem, mert nem figyeltek rám, a kiabálástól estére semmi hangom nem maradt már megint... Itthon kivontam magam a forgalomból, semmi nem ment. Lassan három hete küzdök a hangommal, hol jobb, hol rosszabb, de a kiabálás határozottan nem tett jót neki. Próbáltam megbeszélni a srácokkal, hogy figyeljenek oda, nem tudok hangosabban beszélni most, néha megy, néha nem. De most megfogadtam, hogy nem fogok emelt hangon beszélni, mert nem megy! Este mesét is úgy olvasok, hogy én választok, mert nem bírok maratoni mesélést rendezni még. Jó lenne, ha már rendbe jönne végre, de azt csak úgy lehetne összehozni, hogy síri csöndben maradok legalább 2 hétig! Ez egyelőre kivitelezhetetlen... Még jó, hogy napközben oviban vannak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése