Gyász Bólyon

Elment valaki megint a bólyi csapatból... :(((
Igazából még fel sem fogtam... Időnként eszembe jut, próbálok belegondolni, de nem megy. Nem tudom elhinni, hogy Gyula bácsi nincs ott többé. 91 évet adott neki az Ég. Ő a nagypapám bátyja, a nagymamám nővérének a férje volt. Szép élete volt, bár neki nincsenek gyerekei, a család, mi, mindig ott voltunk velük. Nagyon szerettem őt, rengeteget voltunk kinn nyaranta a Tukárban náluk, a fél gyerekkoromat velük töltöttem Bólyon. Mikor megtudtam, megrohantak az emlékek... előszedtem azt a képes videót is, amit a 90. szülinapra csináltunk... Még mindig hallom a nevetését, meg ahogy énekelték a Papával számtalanszor: "Zsuzsikám! Hogyha fáj kicsi szíved...." Hjaj, Feri bácsi is nagyon hiányzik a tercettből ám... Aztán azt, hogy : Pisst verrucht??? (Bist du verrückt?=Bolond vagy? csak ez svábul van...) Az a csodaszép írása, ma már senki nem tud olyan cirkalmasan írni, mint ahogy ő tudott...

 

Épp hogy visszaértünk Bécsbe, akkor már tudtuk, hogy valami nem stimmel, nincs jól Gyula bácsi, nem eszik, nem iszik... Aputól jöttek a hírek, de hogy ennyire gyorsan történik minden, az váratlan volt... Bár neki jobb így. Annus tánti mesélte, hogy nem szenvedett, nem fájt neki semmi. Szombaton hazajöttünk, és hétfőn jött a hír, hogy elment, elaludt csendben, otthon. Gyors szervezkedés után el tudtam menni én is Bólyra a temetésre, ott akartam lenni, elbúcsúzni tőle. Megmondtuk a fiúknak is, ismerték ők is jól, bár az utóbbi időben sajnos Gyula bácsi már nem nagyon ismerte meg a körülötte lévőket. Döbbenetes volt a fiúk reakciója, nem is gondolná az ember, hogy egy 7 meg egy 4 éves gyerek mennyire pontosan felfogja ezt az egészet. Roli zokogott, egy idő után Martin is elsírta magát, alig lehetett őket megnyugtatni, mondták, mondták, ami jött belőlük... Roli a végén azt mondta: Jézus vigyáz rá most már ott fenn.

 

 

Drága Gyula bácsi, sosem feledünk el, igyál egy jó pohár bort fenn az Égiekkel!

LINK a képekhez a temetésről...