Reggel még semmi gond nem volt... Jófejek voltak a fiúk, játszottak, mesét néztek, én meg pörögtem, mosás háromszor, teregetés, plusz főztem, pakolásztam... Az orrom meg változatlanul borzasztó, lehet, hogy megint begyulladt az arcüregem... Áááhhh, elegem van... Roli reggel megint köhögött vagy 20 percig, aztán egész napra abbahagyta. Nem értem...
Ebédeltünk, majd Forma-1... Roli a végén úgy izgult, hogy néhányszor majdnem leröpült a kanapéról!
Délutánra megbeszéltük Annáékkal, hogy találkozunk megint náluk, a "Türki"-ben... Szívesen megyek arrafelé, olyan gyönyörű az a környék... Újra 20 fok volt, szuper idő, bepattanunk a kisautóba, tető le, és mehetünk! :)
Készülődünk még fönn, épp veszem a cipőmet, a két srác természetesen már kinn rohangál... Egyszer csak ordítás, Roli az. Rohanok ki, fogja a fejét... Kérdezem: Mit csináltál?? A nagy rohangálás közben nekiment az egyik oszlopnak, elég csúnyán lefejelte, üvöltött, hogy púpos megint... Nagyon emlékszik még arra a púpra, mikor valami hajhagymája gyulladt be, és ki kellett tisztítanom... Az fájt neki, és most is nagyon fájt... Tapogatom, tényleg nagy... Majd nézem, vérzik is (felhorzsolta)... Gyorsan odanyomtam a fagyasztott borsót, az a púpot kicsit lehúzta, de a seb ott van, bár a haja eltakarja, nem látszik. Aztán kérte a kocsiban, hogy húzzam fel a tetőt, mert nem jó, hogy jön rá a huzat... Így aztán félig nyitott tetővel autóztunk.
Megérkezünk a parkba, valami csodaszép volt! Azok a tavaszi színek, mmmm.... :) Megtaláltak egy forgós játékot, azzal ment a vadulás, rossz volt nézni... Egyszer csak Roli leröpül, fekszik, és sír. Csupa kosz volt mindene... Valami nagyobb fiú meglökhette, vagy mi, nem láttam pontosan, fájt neki a hasa körül... Mondtam neki pár puszi kíséretében, hogy több baleset már nem kéne mára, bár közel van a kórház, de nem szeretnék odamenni... Leporoltam, orrfújás, és rohant tovább. Teljesen bevadultak ettől az időtől, a tértől...
Másik játék egy másik játszótéren (itt a nagyobb parkokban egyszerre több játszótér is van), látom, hogy jön felém, és fogja a fejét... Megint beverte, most ezt nem annyira.... Szegénykém.... :)
Szuper délután volt amúgy, gyönyörű napsütés, még fagyiztunk is egyet! ITT van sok-sok kép is... :) (Ha nem tudjátok megnézni, semmi gond, csak kattintsatok, majd jön az e-mail nekem, és engedélyezem!!!)
Elment gyorsan az idő... Hazaindultunk, Martin morcos volt, nem akart hazamenni még... Beindítottam a GPS-t, bár nagyjából sejtettem, hogy merre kéne menni... Na, totál másfelé vitt, de nem bántam, megint rácsodálkoztam, hogy milyen szép ez a város! Főleg így tavasszal! Nem Adventkor kell Bécsbe jönni, hanem ilyenkor!! Azok a gyönyörű épületek, és minden csupa virág! Keresztül-kasul autóztuk a belvárost, sokszor azt sem tudtam, hol vagyunk, hogy merre van az arra... Eddig csak estefelé jártam erre, akkor is csak villamossal, U-Bahn-nal, arrafelé mentünk most, amerre énekelni megyek.... Vezetés közben mutogattam a fiúknak, hogy mikor merre nézzenek, Roli lelkes volt, Martin meg morcos. :)
Hazaértünk, feljövünk, szomjasak... Volt egy nagy kancsó szörp a konyhában, Roli próbált tölteni, megcsúszott, és a fele kiömlött... El volt keseredve nagyon, de sebaj, feltöröltük gyorsan. Ja, ebédnél Martin is kiborított egy pohár vizet, ma ez egy ilyen nap volt... :) Este gyors zuhany, Rolinak ma kimaradt a hajmosás. :(
Hát mindenkivel történik, hogy rossz napja van, szegények, majd lesz jobb is! Puszi anyu
VálaszTörlés