Sok minden történt...

Húha! Megláttam a dátumot, hogy mikor írtam utoljára.... Nehéz lesz folytatni, de megpróbálom.

Szóval ott hagytam abba, hogy nyaralunk. Szuper két hetünk volt a Balcsinál, 2 hétig 30 fok felett, csupa napsütés, fürdés végig, régen volt már ilyen... Gábor összerakta Mátéval a katamaránt, amit most vett nyár elején, egy hétig festették, volt capoeira tábor is, jó volt nagyon... Gondoltam is, hogy jó lesz rápihenni előre az őrületre... Július végén a fiúk elmentek Gábor szüleivel Horvátországba, mi még két napot pihentünk, aztán irány Ausztria. 

Természetesen mikor kellett nekünk költözni? 40 fokban... Még várt rám előtte egy hét pakolás, közben Mátéval párhuzamosan az új konyhát is szereltünk az új lakásban, ami nagyon lassan haladt... Majd jött augusztus első hétvégéje, amikor sok segítő kézzel sikerült átvarázsolni a cuccokat egyik lakásból a másikba. Nem volt egyszerű... Két nap, két autó, a pianínó későbbre maradt... A konyhával volt egy mélypont, amikor már majdnem kész volt, és bele akartuk tenni a gépeket... Este 11 óra volt már, és megfeszült minden, csálén állt az egész, megkarcolódott a hűtő, és semmi nem akart összejönni... Akkor azt hittem, sosem jön össze, a fiúk: Gábor és Máté is nagyon el volt keseredve... Aztán sikerült, és nagyon szép lett! :-) Máténak millió puszi utólag is a rengeteg segítségért, szerelésért!!! Meg persze mindenkinek, aki segített!!! Egy hónap kellett hozzá, hogy nagyjából elrendeződjenek a dolgok, és lakható legyen, még így is van kupi bőven, a kisszobába még nem is érdemes bemenni, ott még nagyon sok mindent kell csinálni, de majd egyszer csak az is meglesz... Ha majd nem rohangálunk állandóan haza, de mindig van valami.

Voltunk esküvőn, keresztelőn, családi szülnapon, osztálytalálkozón, kórushétvégén, Batizado-n.... Mindezt két hónapon belül! Nagyon sok volt az elmúlt két hónap, és itthon alig tudtunk haladni, lassacskán alakul azért, mindig akad egy-két apróság, ami a helyére kerül, de még azért nem az igazi.... Bár én imádom így is!

Ja, hol is lakunk? :-) Kiköltöztünk Bécsből Niederössterreich-ba, Unter Tullnerbach a falu neve, nyugatra van Bécstől az A1-es autópálya vonalán, a Bécsi Erdő (Wienerwald) közepén, a Wienerwaldsee mellett.  Ez a környék valami csodaszép, az erdők, a tó nem messze tőlünk, a gyerekek ahova járnak oviba, suliba.... nyugi van, szép, jó levegő.... Amikor csak leül az ember az étkezőasztalhoz, a földig érő óriási ablak elé, és csak bámulja az erdőt a hegyoldalon, ahogy fújja a szél a fákat... most, hogy színesedik a világ, még szebb! Csupa piros, arany, barna, zöld..... Vajon milyen lesz télen? Gábor sokat jár futni, rengeteget fejlődött, mióta elkezdte, én is próbálkozom vele, itt a tó körül nagyon jó hangulata van...

A gyerekek is nagyon jó helyre kerültek, úgy érzem. Nyugisak, jókedvűek. Az ovi is aranyos, Martin szereti, barátkozik sokat, teljesen beilleszkedett. Óvónénik is helyesek nagyon. Roli is kezdi megtalálni a helyét a suliban, most már egyre több nevet hallok tőle, ezzel játszottam, azzal játszottam... Van egy kislány, aki nagyon tetszik neki, Michelle-nek hívják, a másik második osztályba jár... Múltkor beszélgettünk, kérdeztem, hogy és akkor Ali? Csak őbelé (Alidába) vagyok szerelmes, Anya! - mondta nekem Roli. :-) Rajzolt egy szívet a kezével a levegőbe, és azt mondta: alul a csücskében van Michelle, és a többi, az egész Alival van tele... Majd megzabáltam! :-) A tanítónénik azt mesélik, hogy jobban kijön a lányokkal, a fiúkkal még mennek a harcok. Sokat piszkálják is, amit nehezen visel, de nem érzem rajta azt az idegességet, azt a frusztrált hangulatot, ami a másik suliban volt. Most már nem is nagyon emlegeti szerencsére.
Fantasztikus helyen van a suli, fenn a hegyoldalon az erdőben, olyan szép az is... Reggel kocsival viszem őket, előbb Rolit kitesszük, már ügyesen felsétál egyedül, nem kell felmennem vele. Majd elgurulunk az oviig Martinnal. Kb. 30 perc alatt megvagyok ezzel a körrel reggelente. Ha be akarok menni a városba, vagy felülök a vonatra, majdnem a házunk előtt áll meg, vagy kocsival elmegyek a metró végállomásáig, ott van egy nagy P+R parkoló, meg lehet állni. 

Én elvagyok az itthoni dolgokkal, sosem tudom magam utolérni. Járok az Amaped-be, a magyar iskolába Ringatót tartani, olyan sokan jönnek hozzám, nagyon jó érzés, hogy szeretik amit csinálok. :-) 

Martin is elkezdett magyar iskolába járni, így egy napon megy Rolival együtt, ha bírja, és maradhat ebben a csoportban jövőre is, akkor megúszom később, hogy két délután kelljen bebumlizni Bécsbe, így csak egyszer kell, ők tanulnak, szeretik, nekem meg van 2 órám, vagy elmegyek nézelődni, vagy traccsolok egy jót az anyukákkal... Martin azt mondja nekem múltkor: Anya! Olyan kár, hogy csak egy héten egyszer jövünk, úgy szeretem a Zsuzsa nénit! (Ő a tanítónénije). :-) Olyan édes volt, és Zsuzsa néni is azt meséli nekem mindig, hogy Martin nagyon ügyes, aktív, simán győzi a feladatokat. Elsősök közé jár, de van más ovis is rajta kívül. 

Meg segítek a magyar suliban még mást is, év elején új honlapot csináltunk, én lettem az egyik felelőse a honlapnak... Van vele mindig egy csomó minden... Jó dolog, hogy ott is egyre több embert ismerek, és engem is egyre többen ismernek, tudják, hogy ki vagyok. Csupa aranyos ember... :-)

Gábor most a hétvégén capoeirázni ment Horvátországba, Split-be, nagyon jól érezték magukat, én meg mehettem énekelni megint a Psalteriummal, olyan jó volt! Gábor szülei kijöttek vigyázni a fiúkra, ide, hozzánk, nagyokat kirándultak a környéken. 

Az itteni kórussal lesz most a hétvégén egy koncert (mise), nem tudom, hogy fog összejönni, picit elegem van ebből most, messze is van, és egyáltalán nem az jött össze, amire én vágyom, amire szükségem lenne. Meglátom, mi lesz ebből, vagy tudunk beszélni a karnagyunkkal, Danival, hogy ez így nem jó, ami most van, vagy ott hagyom az egészet. Akkor meg meg fogok buggyanni, hogy nem énekelhetek... Remélem, nem ez lesz!

Hát, hirtelen ennyi jutott eszembe, biztos lehetne még ragozni hosszasan... Megpróbálom folytatni, hogy ne maradjon ki ennyi idő... Hozok majd képeket is, de az mindig sokkal több idő, mint írni... A képekről jut eszembe: az oviban az előtérben van kinn egy digitális képkeret, és azon mennek mindenféle eseményekről képek... Most pl. arról, amikor mentek a nagy gyerekek (Martin is) egy közeli iskolába Alma-napra... Jó volt látni, hogy mit csináltak, hogyan sétáltak, hogyan sütöttek almás sütit... Ez milyen modern, nem? Nem kiteszik a falra, nem CD-t kell elkérni, hanem ott megnézhetjük... Nekem tetszett! :)