Elternsprechtag, azaz fogadóóra a suliban

Megvolt tegnap este... Pici csúszással, de nem volt gond, fiúk a szomszédban játszottak Hannáékkal, amíg mi a suliban voltunk.

Tulajdonképpen semmi különöset nem mondott a tanítónéni (Susi, Szúzi-nak kell mondani, amúgy Susanne) Roliról... Egy dolog most is megvan, nagyon nehezen koncentrál, dolgozik egyedül... állandóan beszélni kell vele, állandóan magyaráz, ott kell lenni mellette, ami a suliban ugye nem megy... Mondtuk, hogy igen, pici kora óta kell neki mindig a közönség, a folyamatos visszacsatolás... Meg ez a duzzogósdi, amit bedob, ha nem tetszik neki valami... Mondta Susi, hogy ez nehéz, de most kezd rájönni, hogy hogyan tudja ezt kezelni nála. Hát igen... itthon detto ez megy... De ami más, hogy az előző suliban Isabell, a régi tanítónéni szerintünk feladta, hogy kitalálja, hogy mit lehet Rolival ilyenkor csinálni, nem is tudta, mit csináljon, meg ott nagy volt a zűrzavar is... Itt Susi nem ilyen, ebben is látszik, hogy sokkal több a tapasztalata, és Roli szereti nagyon Susit, annak ellenére, hogy azt mondják: ő a legszigorúbb tanítónéni a suliban... Viszont nála rend van, és Rolinak ez nagyon kell. Többször láttam, hogy szalad oda hozzá, megöleli, örül neki... És Susi is neki... Susi nem mondta, hogy ezzel bármilyen komoly probléma lenne. Susi egy halk szavú, nagyon nyugodt valaki, kedves, de nem az a bájolgós tipus... 

Mesélte, hogy Roli mindent tud, a matekot imádja, nem lehet neki annyi matekos feladatot adni, amennyit szeretne, a némettel (írás-olvasás) annyira nincs jó barátságban, nem a kedvence, de tudja, amit kell, ügyesen ír, olvas, ezzel sincs semmi gond. 

Említettük neki, hogy Roli nem érti azt, hogy mit jelent az, hogy "kein, keine"... a tagadást, mert az ugye magyarul picit másképp működik... Megoldja beszédben máshogy, de a múltkor valahogy ez előkerült, és Roli nézett nagy szemekkel, hogy ez most hogy is van... Ezt most mondtuk, ezen meglepődött, és mondta is, hogy most hirtelen nem is tudja, hogyan kéne erre rávezetni, de majd kitalálja, meg figyel rá... Még jó, valószínűleg sosem kellett neki még ezt tanítani... :-) 

Csináltam az osztálynak adventi koszorút, azt most megint megköszönte, örült neki nagyon. :)

Lesz most egy olyan dolog, hogy "Adventi jótétemény"... vagy mi a csuda... Húztak neveket, és aki akit húzott, azt meg kell hívnia valamilyen kellemes időtöltésre... hű, ez így elég lükén hangzik... :) Szóval: Roli Leoni-t húzta, egy kislányt, és neki kell valamit felajánlani, egy süti-sütést, teázás keksszel és játék, egy séta a tó körül, vagy nem is tudom... szóval valami hasonlót, együtt tölteni 1-2 órát... ezt kell most a hétvégén kitalálni, hogy mi legyen az, mikor, hol, stb... kell írni egy meghívót. 

Beszéltünk még a szülinapról, hogy hogyan lehet ünnepelni benn az osztályban... 

Még azt is mondta, hogy a gyerekek nagyon brutálisak tudnak lenni egymással néha... Sajnos igen, kímélet, az nincs. :( 

Szóval minden rendben, ez a lényeg. :)

A végére Gábor jelentkezett, hogy segít ott maradni elpakolni a büfét, amit az Elternverein csinált a szülőknek... Én meg szaladtam haza a fiúkért. 

Voltak tegnap kirándulni a délutános gyerekek, Rolinak nagyon tetszett, olyan boldogan rohant oda hozzám a vonatállomáson! :) Emeletes vonattal mentek oda-vissza, és a múzeum is szuper volt! Halakat láttak, kitömött állatokat, meg földrengést csináltak, tanultak Szent Leopoldról (most volt az ünnepe), csupa érdekes dolog volt! És nagyon meg is dicsérték Rolit, hogy ügyes és rendes volt nagyon! :) Úgy örültem! Két hét múlva mennek Schönbrunnba... 

Újabban nem akarnak időben lefeküdni, 25-ször kell mondani, hogy menjenek már fürödni, aztán meg nem bírnak reggel felkelni... Ráadásul most, hogy megjött az igazi hideg idő, több a ruha is, több idő is kell az öltözéshez, így még inkább piszkálni kell őket, hogy időben kész legyünk... Nem baj, majd megszokják. 

Holnap vendégek érkeznek: Máté, az unokatesóm jön a barátnőjével, Andival a hétvégére, jönnek Adventezni Bécsbe... :) És szülinapra is hivatalosak vagyunk, ide a szomszédba. :)