Anyuval beszélgettem tegnap, hogy hogy megy a fiúknak a suli... Gondoltam, írok pár sort...
Roli most nagyon rendben van suli-ügyileg. Összeszedte magát, mindig kész a lecke, a füzetei tele vannak nyomdákkal meg ilyenekkel, hogy "Bravo! sehr brav! Super!" stb... Az írásaiban max. 1-2 pici hiba, a matekja mindig hibátlan. Most épp nem értett valamit, még Susi, a tanítónéni is magyarázta nekem, és úgy gondolta, hogy nyelvi dolog lehet, de nem. Gábor megint rájött a dolog nyitjára, remélem Rolinál is jön a kattanás, és minden OK lesz. :) Most már az ezres számkörben számolnak.
Tegnap volt némi duzzogás a magyar sulis házi miatt, de aztán csak rávettem, hogy csinálja meg gyorsan, utána mehetett bandázni a szomszédba.
Csak egy jó barát kéne, de nagyon... Múltkor volt némi szomorkodás, hogy nincs barát, olyan igazi... Sajnáltam szegényt... Viszont odáig már eljutott, hogy már nem piszkálják a suliban. Nagy szó! Csak olyan szomorú őt látni, mikor néha kocsival viszem őket (amikor a kürtöt is vinni kell), hogy állunk a suli előtt, látom a fiú osztálytársait, ahogy megy a hülyéskedés... és Roli nem megy oda. Nem akar. Azt mondja, ők nem a barátai. Jó lenne segíteni neki nagyon valahogy...
Ja, tényleg, azt nem is írtam, hogy elkezdődött végre a zenetanulás, megkapta Roli a kürtöt, azt most hétfőn és pénteken be kell vinni, hétfőn zenekar van, pénteken meg a hangszeres óra. Akkor kocsival megyünk, mert a buszra így már fel sem férne...
Martin...
Martin tiszta zizi. De tényleg. Amióta iskolás, megbuggyant. Nagyon szeretik őt, ügyes, okos, minden megy neki (nála is a matek a kedvenc), de van egy kisfiú, aki elég fura hatással van rá. Ő Pascal, szerintem fogtok még róla hallani... Pascal idősebb egy évvel Martinnál, és igazából nem tudjuk, hogy miért jár integrációs osztályba. Roli már ismerte, óvva intette tőle Martint már az év elején, erre Martin csak vele haverkodott össze... Jól megvannak, hülyéskednek... de néha Pascalnál valami bekattan, és ebből volt már probléma sajnos.
A múltkor kérdezés nélkül széthegyezte Martin összes ceruzáját, mind a két oldalon, egyik-másik 2-3 centisre zsugorodott. Szóltak neki, nem érdekelte. Martin nagyon kiakadt.
Aztán emiatt Martin közölte vele, hogy "nem vagy a barátom", mire Pascal a folyosón rohanás közben meglökte a nagy üvegajtót, ami visszacsapódott, és Martin meg teljes erőből belerohant az ajtózár élébe, jól megütötte az arcát, néhány napig volt is csúnya lila folt... Nagyon sírt szegény, komolyan fájt neki. Szóval néha történnek ilyen dolgok, ennek ellenére még mindig Pascal a haver.
Lesz november végén fogadóóra, meg fogjuk kérdezni, hogy mi is van ezzel a kisfiúval.... Mert nem akarom Martint ellene nevelni, de tudni kéne, hogy hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket.
Martin picit nehéz eset mostanában, állandóan zajos, hangos, kiabál, marhaságokat magyaráz, semmit nem akar csinálni, úgy kell neki könyörögni ezért-azért... Máskor meg átmegy kisangyalba. Nem is tudom hova tenni.... 2 hónap alatt eltűnt az én bújós kismackóm... Azért a pici puszi jár esténként, azt el nem felejtené. :-)
Csak egy jó barát kéne, de nagyon... Múltkor volt némi szomorkodás, hogy nincs barát, olyan igazi... Sajnáltam szegényt... Viszont odáig már eljutott, hogy már nem piszkálják a suliban. Nagy szó! Csak olyan szomorú őt látni, mikor néha kocsival viszem őket (amikor a kürtöt is vinni kell), hogy állunk a suli előtt, látom a fiú osztálytársait, ahogy megy a hülyéskedés... és Roli nem megy oda. Nem akar. Azt mondja, ők nem a barátai. Jó lenne segíteni neki nagyon valahogy...
Ja, tényleg, azt nem is írtam, hogy elkezdődött végre a zenetanulás, megkapta Roli a kürtöt, azt most hétfőn és pénteken be kell vinni, hétfőn zenekar van, pénteken meg a hangszeres óra. Akkor kocsival megyünk, mert a buszra így már fel sem férne...
Martin...
Martin tiszta zizi. De tényleg. Amióta iskolás, megbuggyant. Nagyon szeretik őt, ügyes, okos, minden megy neki (nála is a matek a kedvenc), de van egy kisfiú, aki elég fura hatással van rá. Ő Pascal, szerintem fogtok még róla hallani... Pascal idősebb egy évvel Martinnál, és igazából nem tudjuk, hogy miért jár integrációs osztályba. Roli már ismerte, óvva intette tőle Martint már az év elején, erre Martin csak vele haverkodott össze... Jól megvannak, hülyéskednek... de néha Pascalnál valami bekattan, és ebből volt már probléma sajnos.
A múltkor kérdezés nélkül széthegyezte Martin összes ceruzáját, mind a két oldalon, egyik-másik 2-3 centisre zsugorodott. Szóltak neki, nem érdekelte. Martin nagyon kiakadt.
Aztán emiatt Martin közölte vele, hogy "nem vagy a barátom", mire Pascal a folyosón rohanás közben meglökte a nagy üvegajtót, ami visszacsapódott, és Martin meg teljes erőből belerohant az ajtózár élébe, jól megütötte az arcát, néhány napig volt is csúnya lila folt... Nagyon sírt szegény, komolyan fájt neki. Szóval néha történnek ilyen dolgok, ennek ellenére még mindig Pascal a haver.
Lesz november végén fogadóóra, meg fogjuk kérdezni, hogy mi is van ezzel a kisfiúval.... Mert nem akarom Martint ellene nevelni, de tudni kéne, hogy hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket.
Martin picit nehéz eset mostanában, állandóan zajos, hangos, kiabál, marhaságokat magyaráz, semmit nem akar csinálni, úgy kell neki könyörögni ezért-azért... Máskor meg átmegy kisangyalba. Nem is tudom hova tenni.... 2 hónap alatt eltűnt az én bújós kismackóm... Azért a pici puszi jár esténként, azt el nem felejtené. :-)
Hétvégén hármasban voltunk, Gábor hazament segíteni, Budakeszin meg Balatonon is volt pakolnivaló bőven... Hullafáradtan jött haza, de egyben van. :) Most jön 4 nap szünet a fiúknak, csüt-pénteken szünet van, most én megyek majd énekelni sokat Sopronba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése