Lackenhofban síeltünk

Gábor kitalálta, hogy menjünk el síelni egy hétvégére. Itt a közelben nincs még nagyon hó, de kicsit beljebb már nagyon klasszak a sípályák. Összecuccoltunk, és irány Lackenhof-Ötscher. Bécstől kb. 160 km-re van ez kis falu egy nem túl nagy sítereppel, az Ötscher hegynél. 2 óra kocsival. Mindenféle szintű pálya van, 3 gyerek/tanuló pályával, varázsszőnyeggel, tanuló felvonókkal.

Még egy ok volt, amiért ezt a helyet választottam: itt van magyar oktató, sikerült is megbeszélni Zoli bácsival a szombat délutánt, hogy Martint kezelésbe vegye, neki ez volt élete első síelése, gondoltam, jobb, ha szakemberre bízzuk az első próbálkozást.

Picit izgultunk, hogy találunk-e szállást, de Gábor ügyes volt, talált egy kis Gasthof-ot / panziót, ahol volt szoba négyünknek, félpanzióval. 3-4 km-re volt a ház a pályáktól, nem volt vészes, kocsival át lehetett gurulni. (Akit érdekel: rengeteg ausztriai szállás van a www.tiscover.com oldalon! Meg még egyet találtam, itt gyerekes programok is vannak: http://hetedhetorszag.hu/ausztria/index.php/)

Mikor péntek délután elindultunk, szakadt a hó. De annyira, hogy alig láttunk valamit! Mikor letértünk az autópályáról, már be is sötétedett, viharos szél is fújt hozzá.... élveztem ám nagyon! Jujjj..... Szembe fújta a szél a havat, ahogy mentünk, és ahogy rávilágított a kocsi lámpája a szembejövő hóra, jól nézett ki.... szó szerint alig láttunk valamit. Egy idő után Gábor le is kapcsolta a fényszórót, és ködlámpával mentünk, mert így többet láttunk az előttünk haladó autóból, még jó, hogy az ott volt! Mentünk utána, totál fehér volt minden... Kicsit sem izgultam, ááááááá...... !!! Szegény Gábort idegesítettem vele, pedig nem akartam... De én ilyenkor nagyon be vagyok tojva sajnos.

Odaértünk, elfoglaltuk a szobát, majd lementünk vacsizni. Este még játék, majd nagyot aludtunk. Két külön szobát kaptunk, és a kettő között volt egy fürdőszoba, így egybe lehetett nyitni a két szobát, jó volt nagyon, nem kellett tök csöndben maradni, mikor a fiúk elaludtak. Egyszerű volt, de nagyon tiszta!

Szombaton megreggeliztünk (Úgy szeretem az ilyen reggeliket!) majd öltözés, és mentünk felfedezni a terepet. Miután egész éjjel esett, klassz friss hó volt mindenhol!

Felmentünk a 4 üléses felvonóval, hogy majd körülnézünk. Na ja, de mi lesz Martinnal?? Gábor próbált vele csúszkálni, de ez így nagyon fárasztó volt neki, hogy mindig visszacipelte Martinkát, hogy utána csússzon pár másodpercig. Mondtam, hogy át kéne menni a gyerekpályákhoz, ott van szőnyeg-felvonó. Igen, csak az a pálya, ahol át lehetett volna csúszni, le volt zárva, mert verseny volt. Mi legyen? Megkérdeztük, hogy lefelé is lehet-e menni a ülős felvonóval... Nem nagyon akarták, így kénytelen voltam Martinnal lecsúszni az parkolóig úgy, hogy az én léceim között állt, én meg fogtam őt a hóna alatt. Nem volt nehéz a pálya, azzal nem volt baj, csak Martin, miután érezte, hogy fogom, teljesen beleült a kezembe, na most a gyerek a teljes sícuccban volt min. 20 kg, ha nem több... Azt hittem szétszakad a hátam, mire leértünk!! De sikerült! Martinnak is tetszett... :) Még jó...

Átgurultunk a másik parkolóba kocsival. Ettünk egy gyors ebédet a lenti Hüttében, majd vártuk, hogy találkozzunk Zoli bácsival (akit én végig Laci bácsiztam, nem tudom, miért... tök ciki volt, a végén mondta, hogy ő Zoli). Martin 2 órát csúszott vele, a végére nagyon elfáradt, de már kezdett rájönni, hogyan is kell fékezni hóekével... :)

Este vacsi a szálláson, majd totális bealvás. Annyi ennivalót adtak, hogy az egyik gyerekadagot vissza is küldtük, és még a többit sem bírtuk megenni! Kaptak a gyerekek mind a két nap fagyit is, nagy volt az öröm! :)

Vasárnap reggeli után megint a gyerekpályákhoz mentünk. Mondta szombaton az oktató, hogy be kéne vaxolni Martin lécét, mert alig csúszik. Vasárnap nyitva volt a kölcsönző, Gábor bevitte a két gyereklécet, és bevaxolták. Így viszont nagyon csúsztak, úgyhogy Rolival is előbb a gyerekpályán gyakoroltunk, hogy kicsit szokja meg. Voltak ilyen kis ugratók, az nagyon tetszett Rolinak! :) Én csúszkáltam vele, Gábor meg próbálta tanítani Martint, hogy hogyan kell felvonózni. Volt a szőnyeg-felvonó, az nem volt nehéz. Volt egy olyan, ahol egy kötelet kellett megfogni, az elég gyorsan ment, viszont Martin nagyon ügyesen tartotta magát, csak a végén esett el. Most látszott, hogy mennyivel erősebb, mint Roli volt ilyen idősen, Rolinak ez nagyon nem ment az elején a sísuliban. Majd a 3. pályán ilyen kicsi tárcsás felvonó volt, ott a liftes bácsi segített a gyerekeknek, a végére Martin egészen belejött, csak a kiszállást nem sikerült még összehozni, de felment egyedül! Akkor én csúszkáltam ott vele délelőtt, Gábor meg Roli felmentek a nagypályára.

Majd délben ebéd, megint beültünk a hüttébe.

Azt beszélgettük Gáborral, hogy próbáljunk meg felmenni Martinnal a nagy pályára, hátha sikerül, és le tud jönni egyedül... Oda 4 üléses felvonó ment fel, tudtunk menni együtt, csak a kiszállásnál voltam pipa, mert olyan gyorsan ment az egész, hogy szegény Martin nem tudott olyan gyorsan leugrani, és rögtön csúszni, mind a kétszer elesett szegény, frászt kaptam, hogy a következők rácsúsznak, vagy fejbe veri őt az ülés... De megúsztuk, és ő sem reklamált. Felértünk, és utána jött a nagy esemény! Le kell menni a pályán egyedül! Izgult nagyon, láttam a szemén... De jött szépen utánam! Nagyon ügyes volt! Roli is nagyon büszke volt az öccsére, jött oda mellé, és tanítgatta, magyarázott, mutatta neki, mit hogyan kell, Martin meg úgy figyelte, hogy öröm volt nézni! Néha már szólnom kellett Rolinak, hogy ne elé menjen, mert akkor Martinnak mindig meg kell állnia... :) Édesek voltak!

Két ilyen menetet csúsztunk, mikor a másodiknál Martin egyszer csak lecövekelt, és pityergett, hogy nem megy tovább, nagyon fáj a lába. Pedig már majdnem a pálya alján voltunk. Nem akartam hajtani őt, így megint lehoztam, de nagyon nehéz volt, én is fáradt voltam, ő meg nagyon nehéz...

Délután 3 óra volt, Roli és Gábor még csúsztak két kört, aztán indulás haza. Visszamentünk a szálláshoz, bepakoltuk a csomagokat (ott hagytuk őket a házban), majd elindultunk.  Természetesen 2 pec múlva mind a két gyerek aludt, mint a bunda. Martin nem sokat aludt, Roli majdnem egy órát. És most nem szakadt a hó! Most láttuk csak, hogy merre jöttünk.. :)

Másnap (hétfőn) Gábornak Amstettenbe kellett lennie, ami innen kb. 40 km volt, így nem jött velünk vissza Bécsbe, hanem arra autóztunk, és ő ott kiszállt. Elvitt minket a GPS valami szerpentire, mikor végre lejöttünk a hegyről, megint fel, aztán le, majd fel... már azt sem tudtuk merre vagyunk, de szép volt! Kanyargós hegyi utak, pici falukkal, hóval... de itt már le volt takarítva az út. Majd egyszer csak felértünk egy hegy tetejére és onnan olyan klassz kilátás volt Amstetten felé!! Jó meredeken kanyargott lefelé az út, meg havas is volt picit... De gyönyörű volt a naplementével együtt! :)

Megérkeztünk Amstettenbe, Gábor kiszállt, mi meg mentünk tovább a fiúkkal haza, Bécsbe. Másfél óra alatt otthon voltunk, gyors vacsi, majd fürdés. Nem kellett őket utána altatni. :)

Szuper hétvége volt, csak így spontán. :)