Martin megijedt

Megint rendesek voltunk. Aztán kapjuk érte a hisztiket.

Roli ma egyet nyikkant, hogy "Jaj, de jó lenne elmenni az IKEA-ba husigolyót vacsizni...!" Nem hergeltem bele, de halkan megkérdeztem Gábort a kocsiban, hogy mit szólna hozzá? (Együtt indultunk haza az oviból.) Nem tiltakozott, így tovább gurultunk az autópályán.

Mikor megérkeztünk, megígértettem a fiúkkal, hogy nincs hülyülés, rohangálás, lökdösődés... Vadul bólogattak... Aztán 5 perc múlva ment a szokásos műsor. Nézelődtünk, majd mentünk husigolyót enni.

Jöttünk kifelé, már a pénztáron kívül voltunk, mikor Gábor mondta Martinnak, hogy gyere erre. Martin persze meg sem hallotta, elrohant a másik irányba. Mi meg mentünk a csomagmegőrzőkhöz, ott szoktuk letenni a kabátokat, így nem kell benn cipelni magunkkal. Egyszer csak hallom Martint távolról, hogy üvölt. Azt hittem, Roli lökdösi megint, de mikor megfordultam, láttam, hogy Roli ott áll mögöttem. A másik oldalon jött Gábor, Martin nincs vele. Kérdezem, hogy hol van... Nem tudja. Gondoltam, majd csak utánunk szalad. Megint a hangos sírás... Egyértelműen ő volt. Olyan hangon tud sikítani/sírni/kiabálni, hogy nem lehet eltéveszteni. Szaladtunk, hogy mi van... Martinka ott állt a bejáratnál (a nagy forgóajtónál), és hangosan sírt, egy bácsi már odament hozzá... Mikor odamentem hozzá, és kérdeztem, hogy mi baj, mondja, hogy: "Megijedteeheeem, hogy elveszíteeteeeheeeek engeeeheeeem!!!" Édes babám, ugye, aki nem fogad szót...? :)