Vásárlás és idegbaj

Hétvégén (szombaton) Gábor kitalálta, hogy menjünk el vásárolni, szüksége volt 1-2 dologra. Az egyik cipője totál tönkrement, szeretett volna venni másikat. Délelőtt felkerekedtünk, irány a Shopping City Süd (SCS). Vittük a fiúkat is. Én ugyan mondtam Gábornak, hogy biztos, hogy együtt akarunk-e menni, nem akar-e egyedül nézelődni....? Nem akart. Nem szeret egyedül menni. Mentünk együtt.

Tömeg volt. Nagyon sokan vadásztak a leárazott dolgokra. A fiúk egy darabig bírták, de kb. fél óra után elszabadult a pokol... Semmi nem érdekelte őket. Rohangáltak össze-vissza, minden koszos sarokba bebújtak, kiabáltak, lökdösték egymást... Hiába, unatkoztak. Nekik ez az egész nem mondott semmit. Az, hogy mi bogarászunk a ruhák között, keresgélünk, az nekik nem volt érdekes. Érthető. De nem tudtuk őket otthon hagyni egyedül. Ez van.

Ha nem próbáltunk beszélni velük mindketten fejenként min. 100-szor, ha nem szóltunk rájuk finoman vagy kevésbé finoman min. 100-szor, akkor egyszer sem. Semmi nem használt. Ja, de! Egyszer volt nyugi, mikor ettünk, ott nem volt gond, ügyesek voltak, a gőzgombóc nagy kedvenc!

Megint megfogadtam, hogy ezt nem csinálom meg velük többet. Nincs értelme. Aztán úgysem így lesz. Jó lenne, ha ezt is látnák, megtanulnák, hogy mit, hogyan kell csinálni, hogyan kell viselkedni, de egyelőre semmi esélyt nem látok rá, hogy jobban menjen a dolog. Ha csak egyikük van ott, akkor még menne, de ha ketten....! Áááhhhh.......

Végül találtunk mindenfélét Gábornak, cipőt, ruhát.... Fiúk is kaptak pulcsit, nadrágot. Azt hiszem, legközelebb hússzor meggondolom, hogy együtt menjünk-e vagy sem... Hullafáradtak voltunk a nap végére. Ők is, mi is.

Nemsokára írok az Ünnepekről is... Még egy kis türelem, nagyon sok dolog történt a 2 hét alatt! :)