Újra Bogipark

Húzós volt ez a hét Gábornak... Mostanában egy új ügyfélhez járogat, nem messze van Bécstől a cég, kb. fél órát kell autóznia neki. Egész jól meg tudjuk oldani a dolgokat, hogy hogyan visszük-hozzuk a fiúkat... Martin újabban nagyon szereti, ha későn megyünk érte, mert amikor már kevesen vannak, akkor átmehetnek a tornaszobába és ott lehet nagyokat rohangálni, kismotorozni... Többszor volt már, hogy ő volt sajnos az utolsó, de élvezi nagyon, hogy akkor azt csinál teljesen egyedül, amit akar. Ritkán van teljesen egyedül... Nekem mindig rossz érzésem van emiatt, ha így alakul, de ő meg imádja! Hétfőn szokott ilyen lenni inkább, ha nekem kell mennem érte, miután elvittem Rolit a magyar suliba, egyszerűen nem érek oda olyankor korábban.

Most szerdán úgy alakult, hogy Gábornak maradnia kellett, mert valami munka korábban rosszul lett megcsinálva, és muszáj volt minél hamarabb kijavítani, így nem tudta megmondani, hogy mikor jön haza. Fél10-kor sikerült...

Másnap itt volt egy régi kollegája Pestről, vele ment el sörözni egyet, majd pénteken egy szülinapi buliba volt hivatalos Szombathelyre, nem is jött haza este, csak másnap.

Majd mondta később rosszkedvűen, hogy nem akarta, hogy ez legyen, szinte nem is látott minket. Miután szombaton főztem, és csak punnyadtunk (Gábor próbálta behozni a hiányzó alvásmennyiséget), délután Gábor kitalálta, hogy menjünk el valamerre, enni akart, de fiúk kezdtek megbuggyanni itthon, így jött az ötlet: Bogipark! Úgyis rég voltunk már... Délután 5 órára próbáltunk időzíteni, mert akkortól már olcsóbb a belépő. Egész sokan voltak még, de azért elfértünk. :)

Őrület, hogy mennyit ügyesedtek a fiúk! Most már simán lehet hagyni, hogy menjenek, amerre akarnak, egy szabály volt csak, hogy mindig együtt, és figyelnek egymásra, segítenek egymásnak. Be is tartották! Egy hely volt, ahol segíteni kellett nekik mászni, Gábor ment is velük, nagyon élvezték! :) Az ugrálóvár azért durva volt, Gábornak többször kellett szólnia, egyszer még felnőttnek is, hogy ne ugorjanak már rá a gyerekek fejére. Volt egy ilyen alagút-szerűség, a kicsik ott másztak át alatta, a nagyok meg ugráltak rá a tetejére, persze úgy, hogy nem nézték meg, hogy van-e alatta valaki! Majdnem a Roli fején landolt egy nála 2x akkora leányzó egyszer... Egy másik alkalommal meg sírva jött oda hozzám, a Gábor szedte ki, mert valami nagy fiúk nem akarták átengedni egy falon, és nem bírt kijönni. Nem egy veszélytelen üzem azért ez az egész, de a gyerekek imádják, itt aztán lehet tombolni... Másfél óra után mindkét gyerek csurom víz volt, és nagyon piros volt a pofijuk. :)
Amúgy nagyon ki van találva, mert a sok mászó csoda mellett a szülőknek rengeteg hatalmas fotel, kanapé van, ahol lehet nagyobb társasággal is beszélgetni, pihenni, sokan ott heverésztek, nyomkodva a mobiljukat.... A gyerek meg arra megy, amerre tetszik. Én azért nem mertem volna ilyen szinten egyedül hagyni a fiúkat... A nagyobbak sok helyen eléggé vadultak, és nem nagyon szólt rájuk senki.
A másik kedvenc ez a mászó valami volt, egy nagy csúszdával... Hát nekik nincs tériszonyuk, az biztos!!

Az első kísérletek egyike:

Itt már sikerült! :) Édes a Martin, ahogy kalimpál a lábaival...

Az a sok-sok színes labda!! :)

2 fotó a labdákról, a második a kedvencem lett,
Gábor el is nevezte Martint Pötyinek! :)